Ha valaki olyan családban nő fel, amelyik nem tud barátságokat, kapcsolatokat kialakítani, akkor az az illető sem fog tudni?

mivel a család szocializál, ezt a mintát látjuk, nem alakulnak ki a képességek szerintem, amivel barátságokat tudunk kötni. Anyámék soha nem mentek el sehová, otthon ültünk mindig, nem is nagyon beszélgettünk.

Én is ezt csinálom, elvagyok itthon. Őszintén szólva nem is érdekelnek az emberek. Mindig próbáltam barátságokat kötni, de megmaradt felszínes dolognak. Nem jön össze. Nem tudom, hogyan kell.

az én családom is ilyen.

én is 14-15 éves koromig nem mentem sehová.

aztán összebarátkoztam szintén 1-2 ilyen otthonülőssel,de a végén már halálra untam hogy nem történik semmi az életemben

az elmúlt 3 évet végigbuliztam, most már vannak barátaim.

sok függ a családtól, de el lehet dönteni hogy te most igenis változtatsz magadon és akkor sikerül is.

En is egy ilyenben nottem fel. Nehezen baratkozom, hosszu evekig nem volt baratom, de most raleltem egyre, remelem hosszu lesz a baratsag (elethosszig)

Probalunk mi (parom en es gyermekunk) nem ilyenek lenni.

Nem leszunk egy hu de pezsgo eletet folytato csalad, de nem szeretnem, ha ilyen nehezen baratkozna gyermekunk. (Neki ugy tunik ezzel nem is lesz gondja. Nagyon kozvetlen es imadja a gyerekek tarsasagat, es addig nyaggatja oket, mig nem kezdeneke el vele jatszani, odafigyelni ra:D meg jelenleg egy kicsit neha tul ramenos.)

Szinte minden hetvegen osszejovunk baratainkkal egy kavera.