Adnátok esélyt anyukátoknak, akárhányszor? Változhat az ember?

20 éves vagyok. Apám kiskoromban elhagyott. Anyámnak én voltam a negyedik (legkisebb) gyereke (3 pasitól van a négy gyerek, de ez mindegy). Nem volt mintaanya, a legnagyobb baj az vele, hogy egy pasiért, ha szerelmes mindent képes eldobni és minden hülyeségre rá tudják venni (hitel, folyamatos költözés) Legalábbis így hallottam, és a mostani pasijával 10 évig volt, ő is ilyen volt, a többire nem emlékszem, vagy nem születtem meg. Én 17 sem voltam mikor elköltöztem két tesómhoz, akik közös albérletben laktak. Mostanra már csak a nővéremmel és a barátjával élek, nekem jelenleg nincs senkim. Most anyu is szakított, azt akarja, hogy lakjunk együtt közös albérletben. Én hajlok rá, de két tesóm (akiknek sokat köszönhetek egyébként) teljesen kiakadt, hogy miért csinálok hülyét magamból, ne legyek már olyan mint ő. Ők nem tartják vele a kapcsolatot. Csak én, és a legidősebb szokott vele beszélni néha, de ő is azt mondja, hagyjam úgy boldogulni ahogy akar, ő sem tenné meg értem, hogy változtat. Anyám 50 éves, én szeretnék abban hinni, hogy változik, de tesóimat sem akarom elveszíteni, mert többet tettek értem, mint az anyánk. Kiskoromban is a nővérem gondoskodott rólam, ő védett mindig meg (nem vertek, csak rengeteg veszekedés volt otthon, sokszor alaptalanul), ő, ők pénzeltek, mikor kellett valami, mert otthon csak az volt a fontos, hogy a pasinak minden meg legyen. Nem akarom, hogy hálátlannak tűnjek, csak szeretném rendezni a viszonyomat anyámmal, vagyis azt akarom, hogy legyen kapcsolatom vele. Adni neki egy esélyt, hátha rájött, hogy mi a fontos az életbe. Szerintetek megváltozhat idős korára?