Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Mikor kell megmondani a...

Mikor kell megmondani a gyereknek, hogy örökbefogadták? Egyáltalán meg kell-e mondani vagy maradjon titokban?

Figyelt kérdés
Általánosságban kérdezem az itt olvasók véleményét a kérdésről.
2013. máj. 16. 11:21
1 2 3
 1/25 anonim ***** válasza:
100%
Kezdetektől, az ő szintjén.
2013. máj. 16. 11:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/25 anonim ***** válasza:
100%
Minél korábban. Az ilyesmi előbb utóbb mindig kiderül.
2013. máj. 16. 11:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/25 anonim ***** válasza:
100%

A kezdetektől fogva mindig az életkorának megfelelően. Már kicsi gyereknek is meg lehet mondani, hogy más anyuka hordott a pocakjában, a nevelő anyukája pedig a szívében.


Ha később tudja meg a gyerek, akkor az szerintem nagyobb lelki törés lenne, főleg kamaszkorban vagy felnőttként érezné, hogy hazudtak neki.

2013. máj. 16. 11:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/25 anonim ***** válasza:
92%
Amikor már felfogta hogy mi mit jelent elmondtuk neki. Ez olyan 14 évesen volt először. 17 évesen komolyabban érdekelte a téma. Minden elmondtunk, mi hogy volt. 19 évesen kíváncsi volt az igazi szüleire. Segítettünk neki hogy találkozhassanak.
2013. máj. 16. 11:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/25 anonim ***** válasza:
80%

Szerintem is az első perctől kezdve őszintén kell ezt kezelni, óriási nagy butaságnak tartom a titkolózást.

Ha újszülöttről, csecsemőről van szó, akkor szerintem olyan 2-3 éves kora körül már bele lehet építeni a mesékbe is akár, hogy volt egy kislány/kisfiú, akinek nem voltak szülei, aztán örökbe fogadták és most már boldog családban él stb.

2013. máj. 16. 11:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/25 A kérdező kommentje:
4-es, akkor nálatok jól értem, hogy örökbefogadott volt a gyermek? Hogy reagált rá 14 évesen?
2013. máj. 16. 11:28
 7/25 anonim ***** válasza:
55%

ma 11:26 vagyok

Azt hogy már egészen kicsinek mondogatni hogy más anyuka hasában volt, nagy butaság.. Én is mondtam, és a lányom sírva fakadt. Nem értette, és hiába próbáltuk a gyermek felfogásának szintjén elmagyarázni, csak még jobban összezavartuk. Az orvos szerint nem szabad a kicsi gyermekeknek ilyen dolgokat mondani, mert úgysem értik mi a lényeg. Szegény lányom ha éppen rossz volt, és büntibe ment, sírva fakadt mert azt hitte elviszem a másik anyához.. 13-14 évesen ő kért meg minket hogy beszéljünk a szüleiről. A gyerekek olyan 10-14 éves korukban fogják fel a különbséget és értik meg hogy mi az az örökbe fogadás. Kisebb korban felesleges a vallomás.

2013. máj. 16. 11:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/25 anonim ***** válasza:
80%

ma 11:26 vagyok

Igen , a lányom örökbe fogadott. Mint írtam, a lányom kért meg minket hogy beszélgessünk erről. Tudta hogy örökbe fogadott már előtte is, mert 10 éves kora óta voltak elejtett megjegyzések. Pl: volt egy film amikor örökbe fogadott gyerekről volt szó.. Akkor az apja említette neki amikor a filmről beszélgettek, hogy ő is az,és ha érdekli a története szívesen elmondjuk.. Mondja, hogy majd szólni fog.. Így is lett. 14 évesen őt érdekelte, így ő jött hozzánk információért.

2013. máj. 16. 11:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/25 anonim ***** válasza:
95%
Nővéremék kezdetektől fogva így nevelték. 3 éves volt mikor én terhes voltam, akkor mondta neki először, hogy "anya hasa beteg, mikor szerettük volna hogy megszüless, ezért egy másik néni hasában voltál". Ez így végig beszéd téma volt a terhességem alatt, a gyerek mondta boldog-boldogtalannak:) de közben a kis maga szintén felfogta. Utána is még csak ilyen "dedós" szinten beszéltek róla, később kb. 7, majd 12-13 éves korában volt jobban téma. Egyre komolyabban. A "másik néni" szerepe is persze bonyolultabb lett. Most 16 éves, már ért mindent, de teljesen rendben van a kislelke. Szerintem tesómék jól csinálták/csinálják. Mindig saját korának megfelelően, de őszintén, ne legyen semmi tabu.
2013. máj. 16. 11:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/25 anonim ***** válasza:
93%
Nekem van ismerősöm, aki 3 évesen fogadta örökbe a kislányát. A kislány először nem is anyunak szólította, hanem csak a keresztnevén, aztán egyik napról a másikra elkezdte anyuzni. Szerintem ő már ilyen kicsinek is teljesen tisztában van azzal, hogy honnan jött (amúgy iszonyat rossz körülmények közül) és hálás, hogy hova került, milyen szeretet fogja körül. Én ezért írtam, hogy nagyon okosak ám a gyerekek és 2-3 évesen már bátran lehet mondani mesés formában is, persze nem kell erőltetni. Azért az elég nyers megfogalmazás lenne, hogy te más anya hasában voltál... ilyet kinek jutna eszébe mondani? Szerintem sokkal rosszabb, ha egy gyerek tele van kérdésekkel, bizonytalansággal, mert hallja hébe-hóba az elejtett mondatokat, de mégsem meri megkérdezni, mert fél a nagy csalódástól és fájdalomtól, így inkább nem kérdez, nem akarja tudni és magában őrlődik.
2013. máj. 16. 11:39
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!