Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Szerintetek mit tegyek? Van...

Szerintetek mit tegyek? Van itt valaki akinek ugyanilyen az anyukaja? Lany/16eves

Figyelt kérdés
Sziasztok! En anyukammal elek kint Nemetorszagban mar lassan 1 eve.. A problemam az hogy az anyam egy idegbeteg allat. Ha mondok neki valamit akkor rogton elkezd ordibalni velem az en gondomat,problemamat soha nem tudom nvele megbeszelni mert egyszeruen elkezd ordibalni es azt mondja hagyjam beken a hulyesegeivel . Dolgozni normalisan dolgozik meg minden csak eppen a kapcsolatunk nem olyan amilyennek kene lenni. Sajnos apukammal 5 eves korom ota elvalltak ugyhogy hozza nem tudok koltozni meg amit mondtam nem Nemetorszagban vagyunk es nem szeretnek innen haza menni mar a nyelv tanulas meg a munka lehetosegek miatt is .Amikor mondom anyumnak hogy ez igy nagyon nem jo es hogy legyen egy kicsit tobb turelme hozzam akkor rogton azzal vag fol hogy benne nincs semmi hiba meg hogy o azert ilyen idegbeteg mert naluk az egesz csalad ilyen. De konyorggom akkor nem kellet volna gyereket valallnia ha tudja hogy nincs turelme a gyermekehez. Mar nagyon kivagyok mar a suliban is (amikor volt meg suli) ott is eszrevettek hogy valami nem jo es toibbszor is megkerdezte a suli vedonoje is mert az utobbi 3 honapban 10 kilot fogytam. A masik dolog meg ugye stresszes voltam mert egy csomo problemam volt es a sajat anyammal akivel allitolag mindent meglehet beszelni o nem engedte hogy elmondjam neki a porblemamat. Es amikor elkezdtem fogyni akkor az volt a baja hogy uristen miert nem eszel ugy nezel ki mint egy anorexias stb.stb. Most meg mar kezdek picit nagyobb etvagyam lenni es ilyenkor amikor enni probalnek akkor ramszol hogy sokat eszel mindig ures a huto elfogsz hizni stb. Nem tudom mit tegyek vissza Magyarorszagra semmikepp nem szeretnek menni viszont vele meg 2 evet kibirni amig nagykoru nem leszek nagyon nagyon nehez lesz. Nem beszelve arrol hogy nagyon sokan mondtak hogy igy az en eletemet is elrontja mivel nagy valoszinuseggel en is ilyen idegbeteg leszek es en is igy fogok viselkedni majd a gyerekemmel/gyerekeimmel. Bar minden erommel azon vagyok hogy a legkisebb dologban se hasonlitsak ra neha magamon is eszreveszem hogy nagyon hamar folkapom a vizet ha valaki mondd nekem valami sertot.
2013. aug. 16. 15:28
 1/5 anonim ***** válasza:
100%

Nekem az apam volt ilyen, az anyam csak siman leszart... Engem se hallgatnak meg a mai napig se. Nekem EZ nem volt nagy problema, inkabb ott volt a gond, hogy semmire se adtak penzt. Rendes ruhaim se voltak, hogy iskolaba jarhassak. Testveremmel magunknak kellett varrni cuccokat, anyag-maradekbol.

A hütö mindig üres volt, friss kenyeret csak 2-3 naponta ettek. Vacsira csak fokhagymas piritos jutott margarinnal, de utanna az anyank mindig orditott, hogy "büdös kölkök, megint megzabaltatok a fokhagymat". Szoval nem volt parizer, felvagott, sajt, es meg a hagymat is sajnaltak tölünk. Telikabatot se vettek nekem, az osztalytarsam levetett, több eves dzsekijet vettem meg olcson, abban jartam suliba.

Karacsonyra csak 3 par zoknit kaptunk, ez nem vicc, ez igaz!

Jogositvanyt, nyaralast, sose fizettek, abszolut soha semmilyen ajandekot nem kaptam tölük, soha eletemben.

Ehhez kepest, most Ausztriaban lakom es jo dolgom van. 42/N

2013. aug. 16. 23:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 A kérdező kommentje:

Nagyon sajnálom :S De nagyon örülök hogy jófelé hajlott az életed és legalább most mar normális eletet élsz:)

Nekem azért anyum nem ilyen megvesz nekem mindent amit szeretnek most is új telot kaptam meg tényleg amit kiejtek a számon azt teljesíti csak hat ez az idegbetegsége meg ez a kibírhatatlan természete nem jó. :S

2013. aug. 17. 00:07
 3/5 anonim ***** válasza:

Kérdező, mindig is ilyen volt anyukád? Én is hasonló cipőben járok, csak azért ennyire nem durva a helyzet nálunk, csak anyámhoz nem lehet normálisan szólni se, mert rögtön minden hülyeséget elkezd feltételezni, meg sajnáltatja magát, hogy őt senki sem szereti, meg ehhez hasonló teljesen értelemetlen dolgokat művel. Lassan már úgy vagyok vele, hogy inkább nem is szólok hozzá, inkább apummal beszélek meg mindent. Azért kérdezem csak, mert az én esetemben rgen ez nem volt így; nem tudom, hogy azért kezd ilyen lenni, mert jön a klimax meg öregszik (42 éves) vagy csak ahogy egyre nagyobb lettem, egyre inkább feltűntek ezek a dolgok, csak eddig nem vettem- észre őket... O.o

Egyébként próbáltál már alapból úgy közelíteni hozzá, hogy közölted vele, légyszives ne ordibálj, mert szeretnék veled valami fontos dolgot megbeszélni. - akkor is így reagál?


18/L egyébként :)

2013. aug. 18. 13:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 A kérdező kommentje:

Nem volt ilyen kabe olyan 1-2 eve lett ilyen kibirhatattlan. Es igen probaltam mar kedvesen mondani neki hogy ne kiabaljon es mondani szeretnek neki valamit erre o ugy reagalt hogy pofa be nem erdekelnek a te problemaid van nekem eleg dolgom nincs idom a hulyesegeidre..

Es egyebkent az en anyum 38 eves.

2013. aug. 18. 13:23
 5/5 anonim ***** válasza:
Valószínűleg nem tudja megfelelően kezelni a problémáit, és azért lett ilyen. Gondolom nem jószántából költözött ki Németországba, hanem azért, mert otthon nem lehetett megélni. Nagyon komoly kihívás ám megkapaszkodni egy idegen országban, én már csak tudom... Főleg, ha nemcsak magáért felelős, hanem a gyerekéért is. Mindez persze távolról sem jelenti azt, hogy normális a viselkedése, de ha 1-2 éve vált ilyenné, és 1 éve éltek kint, akkor feltehetően ez a baj. Nem mindenki elég "felnőtt" ahhoz 38 évesen, hogy rezzenéstelen nyugalommal és felnőtthöz illő méltósággal kezelje az élet összes kihívását. Ezt egy életprogram megtanulni, és van akinek még öregségére sem megy. Anyukád valószínűleg nagyon szeret téged, csak az idegen környezet, az élet kihívásai meghaladják a képességeit, ezért frusztrált, és ezért nem vevő a problémáidra (mert a sajátjait is nehezen oldja meg). A frusztrációit pedig rosszul vezeti le - abban, hogy veled kiabál. A saját szemszögedből teljesen igazad van, elvárható lenne egy anyától, hogy türelmes, figyelmes és megértő legyen a gyerekével, és a saját példáján keresztül tanítsa meg arra, hogyan kell méltósággal, félelem nélkül, felnőtt módjára kezelni az élet problémáit. Ő viszont ehhez most még gyenge. Légy vele kicsit türelmesebb, hallgasd meg, muszáj neked lenni egy kicsit "felnőttebbnek", ha ő nem teljesen az lelkileg. Egy kis szeretet nagyon sokat tud segíteni, még az is lehet, hogy elszégyelli magát. Hajrá!
2013. aug. 29. 11:45
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!