Anyám folyton szid. Valaki van még így, vagy csak én kapom meg folyton? N25

Soha egy jó szava nincs hozzám. Mindig mindenért sz.r vagyok, semmirekellő, életképtelen. Elhiszem, hogy azt akarja, hogy jobb legyen, de ha egyszer ő sem volt sosem rendes velem, mit vár? Én hogy legyek normális, ha ő sem az? Gyerekkoromtól kezdve sosem ölelt, nem imádott, szavakkal és fizikálisan is bántott, mindenért elővett, durván vert-ütlegelt, idegből, nagyon gyorsan elszakadt nála a cérna, és mindig rajtam vezette le a dühét. Jéghideg megközelíthetetlen királynő.

A hétvégén a nagymama előtt úgy összeszólalkoztunk anyámmal, hogy a nagyi elsírta magát. Akkor már én is rosszul éreztem magam. Ha én is ott sírom el magam, anyám ki is röhög, hogy ugyan ne legyél már ilyen érzékeny kis p.csa.

Még ha rossz bűnöző lennék, de így??? Állandóan ugat velem a saját anyám. Már elkerülöm, de ha ritkán találkozunk, ezt kapom. Én nem tehetek róla, hogy megszült engem... Az meg más kérdés, hogy ő milyen... tükörbe azt aztán nem tud nézni, ugyanis lenne elszámolnivalónk.

25 vagyok, anyagilag tőle semmilyen támogatást nem kapok. Lelkileg meg sosem kaptam. Külön élek tőlük.

Mi lehet az oka, hogy én csak egy nagy HIBA vagyok az életében? Az, hogy anno becsúsztam (nem mellesleg egy szeretői kapcsolatból...)?