Hogyan értessem meg a párommal, hogy nem én tehetek arról, hogy a gyerek köztünk alszik?

Te is tudod, hogy marhára nem fáj neki semmi se, csupán ez az eszköze annak, hogy minden este ott aludhasson köztetek. Erről pedig nem a gyerek tehet, hanem aki rászoktatta. Nyilvánvaló, hogy csak addig fáj a hasa, míg oda nem gubózik közétek, elvágva ezzel mindenféle intimitást köztetek, aztán lehet sírni a gyt-ért a bíróságon. A párod valószínűleg azért nem szól rá, mert nekiesnél emiatt. Ennyike.

De majd nálam tapasztaltabbak is megmondják.

Tehát, ha a párod nem neveli akkor neked sem kell? Ha más eldobja a szemetet, akkor nekem is szabad? Ha más sorozatgyilkol, akkor nekem is szabad? Milyen gondolkozás ez? Nem vagy sokkal érettebb szinten, mint a 4 éves gyereked!

Talán nevelni kéne, és akkor nem morogna apárod! Ha meg ő nem akar részt venni a saját gyerekében, akkor mehet amerre lát!

De te tehetsz róla. Nyilván te szoktattad rá, hiszen akkor most nem a párod problémázna.

Én is voltam beteg kicsinek, de nem lettem attól jobban ha a szüleim közé feküdtem... Mert én tényleg beteg voltam.

Ha annyira nagy baj van akkor max hagyjátok nyitva az ajtókat, hogy halljátok, hogy szól, hogy baj van.

Egyébként zárójelben jegyzem meg, ha egy gyereknek TÉNYLEG minden este fáj a hasa vagy valamije, már régen el kellett volna vinni orvoshoz.

Szerintem azért érthető, hogy morog a férje, ha egy nyomorult éjszakát nem aludhat kettesben a feleségével!

Gondolom ő sem akkor kezdett el morogni, amikor a kislánynak tényleg fájt a hasa és néha átjött, hanem amikor kitalált indokokkal mászott be közéjük, ami valljuk be sem a gyereknek, sem a szülők magánéletének nem jó!

Mit tehetsz: visszaviszed, mesélsz neki (illetve a pároddal együtt..), megkérdezed mije fáj, kér-e rá egy puszit, stb., és közben tömöd a fejébe, hogy a nagy ügyes és bátor kislányok már mind egyedül alszanak, ugye ő is az akar lenni? Stb...

Sajnos az én válaszom sem lesz más, mint az eddig elhangzottak.

Amint elfogadod, hogy a Te hibád, változtatni is fogsz tudni rajta.

Lehet szidni apukát, de abból amit írsz nekem úgy tűnik, hogy régebben sose hallgattál rá. Mint ahogy most is hárítasz, és véded magad ahelyett, hogy azt mondanád, elb..tam. Hogyan tovább?

Leültök apukával, megmondod neki, hogy igaza van, és kitaláltok az átszoktatásra egy jó stratégiát együtt.

Talán így a házasságod se fog rámenni, mert ha a gyerek folyton ott kuksol köztetek, akkor gondolom a házaséletnek annyi. Gondolom a morgásnak ez az egyik oka. Ne akard, hogy máshol keresse azt, amit eddig csak te adtál neki. Pusztán a közös gyerek nem tart össze egy házasságot se.

Pedig valószínűleg te szoktattad oda, amíg kisebb volt. Ezt sok nő eljátssza...

A párodnak igaza van, le kell szoktatnod erről.

Ha tényleg fáj valamije, akkor pedig miért nem vittétek még orvoshoz????

Ha pedig (valószínűleg) te is tudod, hogy ez csak egy módszer arra, hogy odamehessen hozzátok, miért hagyod? A párod is rászólhatna persze, de gondolom, mivel te nevelted rá, hogy ott lehet, nem akar a nevelésed ellen menni. Ez korrekt dolog...