Mit tegyek ebben a helyzetben?

Sziasztok!

18 éves vagyok, a gondom az, hogy anyukám nem értékeli, azt amit csinálok, sőt!

Most vagyok negyedikes, de van még egy évem, mert előkészítős voltam. 5 tantárgyat tanulok emelt szinten, minden nap 5 körül érek haza a suliból és nincs olyan nap, amikor lefeküdnék aludni 11 óra előtt. Az eddigi átlagom, mindig 4,8 és 4,9 körül volt. Egy-két tantárgyból mindig négyes vagyok.

Anyukám csak a rossz eredményeimet emeli ki, de, ha jó jegyet szerzek, az csak azért van, mert kivételezik velem a tanár vagy mert az könnyebb tantárgy és kevesebbet kell rá készülnöm. Most az egyik tantárgyamat időlegesen szüneteltetem, már ami az emeltet illeti, mert aznap délután a diáknapi táncot próbáljuk, ez még 2 hétig tart.

Anyukám szerint nagyon beképzelt vagyok és különcködök, amiért nem beszélgetek velük minden nap legalább egy órát, nem megyek velük sehova állandóan a szobámban ülök és gépezek. (persze, tanulni soha nem szoktam, mert egy lusta disznó vagyok szerinte)

Nem régiben volt a 18. szülinapom. Mondtam, hogy szeretnék enni abból a csokiból, amit kaptam, mire azt mondta, hogy nem az enyém, hanem a bátyámé..

Egyszerűen nem tudok neki megfelelni, mert benne csak a lusta, lábát lógató kamaszt látja.

Mondtam neki, hogy délután lefeküdnék egy órára aludni, mert borzasztóan kimerült vagyok, erre fel megint mondta, hogy, aki lusta arra, hogy tanuljon menjen el dolgozni...

Ezek után mit mondhatnék???

Hogyan reagáljak ezekre a dolgokra?

Megjegyzem, ezeket mindig üvöltözve közli velem, ha pedig próbálnám megbeszélni vele, azt mondja, hogy feleselek és mennyire szemtelen vagyok.

Ma már annyira sírtam, hogy már hányingerem lett.. :(

(mások előtt pedig dicsekedik, hogy mennyire jó tanuló vagyok)