Ha az apa nem fizet rendesen gyerektartást, akkor az anya megteheti hogy átadja neki a gyereket?

Meg biza.

És minden pasival ezt csinálnám, aki pampog a magas 25 rugós gyt miatt:DD

Hát azért szerintem ez nem ilyen egyszerű, főleg ha a bírósági ítéletben az anya gyakorolja kizárólagosan a felügyeleti jogot.

Ebben az esetben a gyermek nála van elhelyezve, de ez egyben kötelezettséget is jelent számára. A gyermek nem egy kölcsönzött gép, hogy a szülők ide-oda hurcolják és költöztessék!

Ha közös a szülők felügyeleti joga, akkor elméletileg persze, megegyezhetnek abban, hogy egy időre vagy rendszeresen a másik szülő háztartásában él a gyermek.

Ami pedig az érzelmi, gyakorlati oldalát illeti:

azért az az édesanya sem semmi, aki ezzel presszionál. Itt a gyereknek valóban az az érdeke, hogy "töltény" legyen a szülők közti háborúban?

Ezt én rettenetesnek tartom és lelketlennek mindkét szülő részéről, aki azzal manipulál, hogy a másikat vagy a gyereket fenyegeti azzal, hogy költöztet.

Ha van egy ítélet a gyermektartásról és a gyermek elheleyzéséről, akkor mindkét félnek kutya kötelessége azt betartani. Ha nincs köztük jó kapcsolat, akkor az ítéletet betű szerint és mást nem.

Az apa igenis fizesse a tartásdíjat az ítélet szerint (az új nő meg ne szóljon bele, mert ez tényleg nem tartozik rá!), tartsa az édes gyermekével a kapcsolatot. Az anya pedig nevelje, lássa el, küldje iskolába, ápolja, ha beteg, adjon neki ételt, ruhát és lakhatást a tőle elvárható legjobb módon stb.

Ha az anyának nem, tetszik a jelenlegi helyzet, akkor kérjen új eljárást. Ha az apának nem felel meg a gyermektartás vagy a gyermekét szeretné magához venni, akkor indítson ő új eljárást.

Szegény kisgyerek- pont ő az, aki elsikkad ebben a történetben. A szülők viselkedjenek már felelősen! Ha az anya nehezen jön ki a pénzből, akkor mielőtt a gyereket költöztetné, esetleg üljön le az apával megbeszélni, hogy mi mennyibe kerül, készítsen esetleg egy táblázatot, hogy mennyi pl. a kicsi pelenkája vagy ovija vagy tankönyve stb. Az apa pedig ha teheti és jogosnak látja a felmerült költségeket, akkor eseti jelleggel is beszállhat egy drága téi cipőbe stb.

Ha a két fél egy minimális tisztelettel és jóindulattal van egymás iránt, akkor nem fordulhat elő, hogy a gyerek issza meg a levét és 3 hónapra próbából kiszakítják a megszokott környezetéből, csak hogy a szülők egymásnak betartsanak.

Ha a szülők ilyen mértékben nem tudnak vagy akarnak kommunikálni (ami elég sajnálatos és bizony szegénységi bizonyítvány mindkettőről)- akkor tessék bíróságra menni, de addig a jelenlegi ítélet szerint eljárni.

Nézd Kérdező, az anya azt talál ki, amit akar, az apa meg ha akarja elvállalja, ha nem akarja nem vállalja, ez ilyen egyszerű.

Az meg értelemszerű, hogy ha az apa elvállalja, akkor arra az időre anyucikának kell cserrentenie a tartásdíjat. Lehet, ő is megtanul valamit, megismervén ő is a másik oldalt...

Kérdező (#5) ""ha nem akarja nem vállalja" - miért, nem ugyanúgy az ő gyereke is mint az anyának?" - de, pontosan UGYANÚGY. Tudod, anyucikák a mai világban igen gyakran szerepzavarban szenvednek, valamiféle hatóságnak, bíróságnak képzelik magukat, aki másra nézve kötelező érvényű döntéseket hozhat, vagy éppenséggel azt képzelik, hogy a gyerekük felett tulajdonként rendelkezhetnek.

Természetesen egyik sincs így.

Különélő szülők esetén a gyerek elhelyezése a két szülő közös megállapodása kérdése, vagy ha nem tudnak megállapodni, a bíróság dönt, és AZ (a megállapodás is, ha közjegyző előtt született, vagy a bírósági ítéletbe foglalt) kötelező érvényű és végrehajtható. A tartásra ugyanez igaz. Olyan nincs, hogy valamelyik fél gondol valamit, és elkezd variálni...

Anyukának természetesen joga van az elhelyezés megváltoztatását kérni - a bíróságtól. Aztán a bíróság majd döntést hoz.

Persze kérdés, hogy apukának mi a szándéka... ha ő is szerette volna, hogy a gyereket nála helyezzék el, ennél kiválóbb alkalom nem is létezik, ebből az alapállásból laza jogi ujjgyakorlat a gyermekelhelyezés végleges megváltoztatása...

Mindig érdeklődve olvasom ezeket a kérdéseket, és a rájuk adott válaszokat. Talán hasznos, talán nem, azt tudom elmondani, hogy van nálunk:

Amikor a fiam anyjával külön költöztünk, nem kértük a bíróság segítségét. Megegyeztünk egymás közt mindenben, a gyerek közös felügyeletében is. Azóta a fiam felváltva lakik itt is, ott is. Nem szobanövény, hanem mindkettőnknél megvan a helye, mindkét szülője szereti, két helyen is van otthona. Egyikünk sem ad pénzt a másiknak, hiszen nincs miért. Van, amit közösen fizetünk, akkor persze igen, mert mi értelme lenne két helyről utalni, amikor oda tudjuk adni egymásnak a felét kézbe? Nagyobb kiadásokat megbeszéljük. (Most pl. fogszabályozás ilyen.)

A fentiek miatt én azt gondolom, egyáltalán nem hülye az ötlet, még ha nem is hétköznapi. Az ilyen tapasztalat segítheti a jobb kommunikációt, ami fontos. Szerintem eleve kár, hiba összeveszni váláskor. Gyereket belekeverni meg bűn. Ha mi, "felnőttek" nem tudunk tovább együtt élni, annak biztosan nem a közös gyerekünk az oka. Ergo nem is igazságos, ha Ő szív miattunk, vagy akár csak döntenie kell a szülei között. :(