Eltartanátok őket?

nem, 1 embert vagyok hajlandó eltartani, és az a gyerekem....

apád meg dolgozott, attól még, mert nincs kedve hozzá a jövőben, nem indok, h eltartsad...

Te ott élsz?

Mert ha igen akkor hozzá járulsz így is a költségekhez. Annyit adj amennyit eddig.

100 ezerből el tudsz menni TÁRSbérletbe, még olyan 20-30 ezer maradna is eltenni (30-40 az albérlet + rezsi, 30-40 kaja).

Jobb, mint hazaadni az egészet.

Társbérletbe miért lenne jobb mint otthon. Máshol sem úsznád meg olcsóbban.

Anyukád csak dolgozik apukád kap munkanélkülit, te is valamennyit haza adsz ha már ott élsz, aztán ennyiből csak kibírjátok míg talál egy munkát.

Nem csak jobban kell egy családra számítani, hanem a bajban is segíteni.

Apám ugyanezt csinálta. De én az elején nagyon sajnáltam. Neki mondtak fel, bár szerintem tett is érte. 54 éves volt ekkoriban, azt gondoltam szegény nem talál állást ilyen idősen végzettség nélkül. Egy elfuserált mérnök, aki sosem fejezte be az egyetemet, mert mindig volt valami lelki nyavalyája, szerelmi bánat stb..., aztán megszülettünk mi, aztán dolgozni és tanulni nem tudott egyszerre...Így mindig csak mások neve alatt mérnökösködött, és az aláírásért sokszor a bevétele felét átadta nekik. Nem éltünk valami fényesen soha. Amikor munkanélküli lett, kb. 1 év után sokalltam be, mert az akkori páromnak azt mondta, még a végén elmegy árufeltöltőnek. Én akkor már 1 éve úgy rendeltem az ebédet, hogy az 1 adagom felét megosztottam az apámmal. Főzni nem volt időm, mert munka után heti 6-szor esténként együtt tanultam egy diszlexiás kisfiúval. Volt vagy 70.000 Ft a fizum, plusz 20-25.000 Ft-ot kerestem a tanítással. Párom fizetésével együtt úgy-ahogy fenntartottuk a házat, elláttuk apámat is, de 1 év után kezdtem besokallni. Végül úgy oldódott meg a probléma, hogy talált magának egy barátnőt (anyám már nem élt), hozzáköltözött, a nő pedig etette, itatta, ruháztatta és mindennek tetejébe elkezdte neki finanszírozni az egyetemi tanulmányait, hátha most sikerül befejezni. Úgyhogy azóta az apám (kb. 6 éve) nem dolgozik. Nappali tagozatos egyetemista. Azért húzódik ennyire a dolog, mert nem tud annyi tantárgyat felvenni, amennyi kéne, ugyanis közben a barátnő megunta a dolgot és 4 év után hazapaterolta. Kb. fél év itthoni töketlenkedés után üvöltöttem vele először, de azt nem tette zsebre amit mondtam neki, az biztos. Diákmunkákat vállalt hébe-hóba. De rendes állást sosem nézett, mert akkor fel kellett volna adni a nappali tagozatot, levelező meg nincs ezen a szakon. Munkaügyi központba is ugyanilyen okból nem megy. Igaz, pénzt nem kapna tőlük, de akkor legalább közmunkára elküldték volna és abból lett volna pici pénz. Amikor új munkalehetőségek adódtak a lakóhelyemen, és nem volt hajlandó jelentkezni, mert nem diákmunka, na akkor üvöltöttem vele először. Erre visszarohant a régi barátnőjéhez, aki azzal vígasztalta meg, hogy vett neki egy biciklit és 2 nap után gyorsan hazapaterolta:DDD

Apukám a diákmunkával összekuporgatott annyi pénzt, hogy valamennyit a rezsibe is adjon, aztán én is támogattam, mert eladtam egy örökölt ingatlanrészemet és ő sokat segített a felújításában, azt el kellett ismernem. Így megoldódott a következő féléve az egyetemen. Aztán halasztást kért a következő félévre, mert nem volt több pénze, erre elengedték neki a féléves tandíját. Így hát ősztől újra diák volt. 2 szigorlata közül egyik sem sikerült, mert az egyik előzetes vizsgán azt hitték, hogy puskázik, a másik szigorlatra meg az első miatt nem jutott ideje tanulni. Beiratkozott a következő félévre is, akkor egyáltalán nem vizsgázott le semmiből, mondván hogy nem volt ideje tanulni. Egyáltalán nem volt akkoriban diákmunka, itthon meg csak a tö...két vakarta, szóval nem tudom mitől nem volt ideje. Még mielőtt belevágtam volna a nagykést vagy én nem tudom, szerzett magának egy barátnőt a neten, aki elég közel lakik az egyetemhez és most az finanszírozza a mostani félévét. És csak annak örülök, hogy az anyám nem érte meg, mi lett az apámból...Én meg se akarom ismerni apám barátnőjének a családját, mert úgy ég a pofám az apám miatt. De van egy kisfiús bája, ami kiváltja ezt a gondoskodást a tehetősebb nőkből, és a maga "ártatlan" módján ezt ki is használja. Tényleg olyan kis szerencsétlennek tűnik, mint egy óvodás, akiről gondoskodni kell. Még a régi barátnőtől is csak azt hallgatom, hogy az apukám milyen jó ember...Persze szerintem csak hazudik magának is, könnyebb mint belenézni a tükörbe és rájönni: te jó ég, mekkora hü...lyét csináltam magamból. Én meg nézzek ezeknek a szegény nőknek a szemébe:(

Én elköltözni nem tudtam, nem is akartam, az biztos, hogy ha apámon múlna, már elúszott volna a ház az adósságokon, minden ki lenne kapcsolva, szétfagynának a csövek, stb...