Már egy párszor kiírt kérdés részletesen hosszan? Segítséget kérek?

Apám mindig az a fajta ember volt, aki nem szerette ha dirigálnak neki. Mindig a saját lábán akart megállni. Talán a huszas évei elején volt utoljára főnöke. Hárman vagyunk testvérek, az öcsém még csak most 18 éves. Az egész probléma alapvetően mindig meg volt: apám rendszeresen nagymamám segítségére szorult. Mindig tőle kért pénzt ha valami nem úgy jött össze ahogy tervezte. Addig ez nem is volt akkora gond a családban, amíg dolgozott a mamám. Köztiszteletben álló személy itt a városban, sokan ismerik és tisztelik, munkájából kifolyólag. Aztán miután én elköltöztem otthonról, apám a fejébe vette hogy eladja a házát mert felhalmozott egy csomó apehos meg közüzemi tartozást. Arra gondolt hogy eladja a házat és kiköltözik tanyára, mert a városban a szomszédokkal is meggyűlt a baja (főleg a munkája miatt), meg elméletileg a tartozásait is rendezni szerette volna. Nem is volt gond, árulta a házat, nézegettek tanyákat. Aztán egyszer meglátta "álmai tanyáját"! Nem bírt már ülni a fenekén és várni hogy elkeljen a családi ház, mamám házát beterhelve hitelt vett fel, hogy megvehesse a tanyát. A terv az volt hogy ha elkel a városi ház abból kifizeti az apehos közüzemis tartozást, plusz a hitelt is amit mamám házára terhelt. De ez nem így lett. Elkelt a ház, az apeh tartozást kifizette, de a mama házán lévő hitelt nem. Pedig annak a törlesztője közel 60-70ezer ft volt egy hónapban. A fennmaradó pénzt amit a hitelre szánt szép lassan felélte. Vett traktort, hozzá felszereléseket hogy a közel 4 hektáros területet művelni tudja. Szinte úgy is tűnt hogy minden rendben. Aztán ahogy jártam mamámhoz látogatóba szép lassan kiderültek a dolgok. Pl nem fizeti a részleteket és munkája se nagyon van, szó szerint lelejmolja mamámat. A mama ekkorra már nyugdíjas volt. Nem elég hogy el kellett viselnie az örökké mozgó mindig segítőkész mamának innentől kezdve fel kellett dolgoznia hogy már nem "hasznos" tagja a társadalomnak, a rengeteg szabadidejét nem tudta hogy kitölteni, unatkozott. De ezek mellé még mellé jött apámnak a gondjai is amiket a mamám nyakába akasztott. Már-már odáig jutott a dolog hogy árverés lesz belőle, mikor valami törvénymódosításnak köszönhetően ki tudták váltani a hitelt egy másik hitelre. Ezzel max időt nyertek. Továbbra sem változott semmi. Évekig úgy éltek hogy mikor már a bank behajtókkal fenyegetőzött akkor eladott egy darabot a földjeiből és abból kifizette a tartozást. Ez odáig fajult hogy most már csak szinte a tanya van meg a körülötte lévő max 7-800m2 terület. Traktort meg a szerszámokat mindent eladott. Annyira nem volt pénze hogy öcsém beköltözött a mamámhoz mert apám már azt sem tudta megoldani hogy kocsival mindennap behozza iskolába. Meg internetet is kikötötték meg az áramot is mert nem fizette egyiket sem. A családit öcsém után végig apámék veszik fel. de öcsémmel kapcsolatos költségeket a mama állja. Közben apám még mindig ugyanúgy jár pénzt kérni tőle mert nincs mit enniük. Mama eközben szép lassan tönkre ment a sok stressz és sok idegeskedésben. Most két hete kijött egy ember a banktól hogy létezik ez a Nemzeti eszközkezelő program. ami valójában arról szólna hogy az állam kifizeti az adósságot, hogy ne fenyegessen kilakoltatás meg árverezés, cserébe a ház mindenkori tulajdonosa és lakója fizet x összegű bérleti díjat. Borzasztó dolog ez is de a két rossz közül ez a kevésbé rossz. így megmarad a ház, nem lesz árverezés nincs kilakoltatás, de a házat bárki is örökli mindig fizetnie kell. 10-20-50-100 év múlva is. Meg eleve a tudat a mamának is hogy a saját házában albérlő lehet. Ráadásul a mamám házának udvarában van egy kis épület abban lakik mamám öccse. Kettejüké igazság szerint a ház. Természetesen mamám öccse is folyton mamámat hibáztatja hogy miért segített ennyit apáméknak, minek ment bele ebbe az egész hitel dologba. Miután itt volt a banktól az ember mama nagyon rossz állapotba került. Hiába beszéltem hozzá hogy nem szabad segíteni többet apáméknak mert látja hogy nem vezet sehova, nem hallott meg semmit. Csak nézett maga elé meg mondogatta hogy megy csinálni a dolgát. Este eljött az unokatesóm is (mamám öccsének a lánya) ő is mondta hogy nagyon rossz állapotban van a mama mert nem fogja fel hogy mit mondanak neki. Miután ő hazament, fél órával később hívott öcsém hogy mama fel akarta akasztani magát ő szedte le a kötélről. Hívtunk mentőt, bevitték kórházba. Másnap kiengedték beszélgetett egy pszichiáterrel 1,5 órán keresztül aki végül meggyőzte őt arról hogy nem kellene véget vetnie az életének. Azon az estén mikor öcsém telefonált, egyből átmentem a mamához. Felhívtam apámat, aki csak annyit mondott hogy oldjuk meg egyedül a helyzetet, vagyunk ott elegen rá. mert neki max annyi benzin van a kocsiban hogy bejöjjön, haza már nem tudna menni. Azóta nem volt a mamámnál, csak akkor mikor bejöttek intézni ehhez a NET programhoz a papírokat. Azóta nem kértek pénzt nem jönnek hozzá, nem is beszélnek vele. Gondolom lelkiismeret furdalása lehet. Azóta a mama jobban van, odafigyelünk rá, minden nap látogatja valaki, beszélgetünk vele. Viszont apámék elkezdtek iszonyatos módon romlani. Most már napi kétszer berúgnak, hogy elfelejtsék a gondokat. Tegnap felhívott hogy vigyek ki nekik kaját mert nincs mit enniük. Mondtam hogy nem tudok, mert nincs itthon a kocsi, meg amúgy sem lett volna pénzem rá. Erre elkezdett sírni a telefonban hogy mert én nem segítek nekik és hogy én egy szemét tetű vagyok. Aztán felhívtam a nővéremet aki ugyan vidéken lakik de tisztában van az itthoni helyzettel. Végül addig addig agyaltunk hogy megoldottuk és kimentünk öcsémmel. Vittünk nekik kaját és természetesen cigit is mert az hiányzott a legjobban nekik. Én be sem akartam menni mert hallottam a hangján a telefonban hogy részeg. Természetesen az volt, anyámmal együtt bent zokogtak hogy miért került ilyen helyzetbe, hogy őt mért sz..ják le a gyerekei. hogy még csak fel sem hívjuk őket, ki sem megyünk hozzájuk. Olyan dolgokat vágott a fejemhez hogy én már neki 10 millióba vagyok meg hogy mikor vakbél gyulladással kórházba kerültem ő jött egyből, meg mikor az unokája született akkor is eljött (jah mivel felhívtam hogy hozzon be nekem ruhát mert villám szülésem volt). És ő ezeket amik szerintem alapvető dolgok lennének egy szülő gyerek kapcsolatban azokat a fejemhez vágja hogy micsoda nagy dolgok. Soha nem támaszkodhattam rájuk. a gyerekekkel kapcsolatban sem segítettek soha, anyagilag meg aztán főleg. Rengetegszer volt hogy vittünk nekik enni, minden vasárnap délutáni programunk az volt hogy kimentünk hozzájuk. Évekig csináltuk ezt. Közben persze legtöbbször azt hallgattuk tőlük hogy ők mennyit tettek értünk és hogy a mama is egyre hülyébb... Pl évek óta a testvéreimmel közösen hoztuk össze a karácsonyt anyáméknál hogy legalább legyen karácsonyuk. Vittünk fát, kaját ajándékokat. Tavaly is megcsináltuk. A mamának nem vittünk annyi mindent mint nekik. Most hogy tegnap kimentünk és láttam őket ilyen állapotban, szörnyű volt. Unokatesóm szerint nem kellene segíteni nekik mert 1. nekünk sincs annyi hogy őket eltartsuk, 2. Mert így sosem lesz rákényszerülve arra hgoy dolgozni menjen. Mikor náluk voltunk mondtam apámnak hogy akkor keresünk neki munkát, de akkor menjen és dolgozzon. Akkor nem tetszett neki az ötlet, sőt azzal fenyegetőzött hogy elvégzi a saját meg anyám sorsát. Úgy jöttünk el hogy ránk vágta a kaput. utána még megcsörgetett visszahívtam öcsém beszélt vele. Akkor bocsánatot kért és mondta hogy akkor jó segítsünk nekik, keressünk munkát. Nem tudom hogy mi tévők legyünk. Voltak az önkormányzatnál is hogy leszázalékolják anyámat mert 10 éve volt egy agyvérzése és azóta a rövidtávú memóriája nagyon megromlott. Persze még a cigi és az ivászat is ront a helyzeten. Ő már olyan állapotban van hogy csak egy báb apám mellett. Helyesel apám hülyeségeire. a ház körüli munkákat tudja csak elvégezni, de azt sem tökéletesen. Pl reggel előveszi az alapanyagot és 2 órával később már nem tudja hogy mit akar készíteni. Rettenetes ez az egész helyzet. Legszívesebben azt tenném hogy keresni neki állást és valahogy behozni a tanyáról valahova mert ott ahol van ott el vannak szigetelve a civilizációtól, nem csoda ha bekattannak. De sok ember szerint nem érdemlik meg a segítséget mert világ életükben élősködtek a mamámon, önállóan sosem tudott megélni, és dolgozni sem szeretne elmenni. Most nem tudom hogy az italozás miatt volt ez a tegnapi nagy sírós lelki terror vagy azért mert tényleg megzuhantak. Nem tudom hogy segítsek e nekik vagy érdemes e. Öcsémnek bevallotta telefonba hogy már MUSZÁJ innia, mert józanon nem tudja elviselni a helyzetet. Segítsek nekik vagy ne foglalkozzunk velük? Borzasztó ez így! :(