Apámék miért akarnak ellehetetleníteni? Lelkileg terrorizál, pénzügyileg lenyúl, ellehetetlenít. Ti mit tennétek a helyembe?

Előre leszögezem, ők egy fillért nem adtak soha. Tőlük teljesen függetlenül volna egy házra való pénzem. 16 éves múltam, és most kínálkozna egy jó lehetőség, olcsó ház, mert a néni meghalt, a család messze lakik, és nem akar kinlódni vele. A pénzemet mindig is elszedték, jelenleg már mindig felezem, egyik feléről tudnak, másik felét meg rokonoknál tartom. De most csak 300.000-em van. Apámék anyagilag nagyon jól állnak, de nem hajlandóak egy filléremet se visszaadni, hogy megvehessem. És azért ilyenek velem, mert nagyanyámék is nekem akarják a házat, és hogy minek nekem két ház... Ez amúgy egy telek lenne, rajta egy régi vályog és téglaházzal, ami később úgy is bontandó lenne, de anyag visszahasználható lenne pl melléképületnek. Cserép, faanyag, tégla, akár vályog is. Nagyanyáméké aránylag kis telek, 800 m2, meg teljesen beépítve. Ez egy 1100 m2-es, rajta egy 170 m2-es ház, meg egy 30 m2-es melléképület. Jó helyen, nekem állattartásra is alkalmas, és nagyanyáméktól nem messze, gyalog 10 percre. Apám amúgy nemnormális, mert nem szedi a gyógyszerét. Amíg szedte normális volt. (agyára szedett nyugtatót) Tényleg nem lenne drága, apám csikkzsebből visszaadhatna annyit, de alámtesz. Amúgy várom hogy 18 legyek, mert akkor kifizettetem magam, és elhúzok tőlük. Kín velük lakni, mert mindig csak kötekednek, apámnak soha nem is volt egy jó szava se hozzám, ő milliókat elszór hülyeségre, nekem meg töredékét nem képes VISSZAADNI mint amennyit ő egy évbe elver. Ballagásom után olyanokat rámliabált, hogy én miatta kaptam mindent, meg miatta voltam jó tanuló, miegymás. A végén majdnem verekedésbe torkollt. Majd kileste hol van a pénzem, és elvette. Ez most volt nemrég, már amikor meg akartam venni a házat. Előbb tagadta, majd amikor mondtam, hogy akkor hívom a rendőrséget, beismerte, és kijelentette, hogy nekem jogilag egy fillérem sincs, és éhen is dögölhetek. Én erre kijelentettem, hogy énfelőlem ha öreg lesz ott döglik meg, mert ha meglátom is, csak köpni fogok rá. Azóta annyit változott, hogy 50-et megadott, de megtiltotta hogy megvegyem, valamint családtagokat is leugatta, hogy nehogy valaki megmerje. Ma megint felhoztam neki, és végül oda jutottunk, hogy megint én voltam a semmirekellő stb. Akkor elmondtam neki, hogy mit is gondolok róla, és hogy mennyire is egy semmivé válik a szemembe. Ja és igen, amióta ilyen, azóta semmit nem csinálok, még a füvet se nyírom le meg semmi. De mondom, azóta, mióta ilyen velem. Amúgy úgy élünk, olyan körülmények között, hogy alpvető higiénia nincs. A kutya a házba, aludni nem lehet tőle, mert van hgy egyszerre 5 is van bent, ahol a mosogatnivaló ott is kutya, nyalja az edényeket, éjjelente kapar, én amúgy még tanulok, elég jó eredményeim voltak, de mostanába nem. Tavaly 2 négyesem volt, többi 5-ös, hátidén már vagy 5-6 tárgyból állok 4-esre, és egyre lefele megyek. De nem is érdekel már, teljesen tönkretesznek lelkileg is, idegileg is. Amúgy nem mutatom, nem mondom senkinek, közel egy éve volt egy haláleset, ami óta mégjobban magam alatt vagyok, bár már azt kezdem úgyahogy feldolgozni. Aztán apám is amiket lerendez, azzal is kikészített, idegileg tönkre vagyok. És ezt látják is rajtam, akik ismernek. Iskolába kikapcsolom magam, ott haverokkal elvagyok, de pl egy buliba már nem tudok elmenni, mert ennyire útálom az embereket, apám miatt. Nagyon idő kell, míg valakibe annyira megbízok, hogy egyáltalán beszélgetek vele. Nyáron már erősen depressziós voltam, már közel voltam az öngyilkossághoz is. De aztán jött az iskola, haverok, akikben valamennyire már bízok, és valahogy most telik az idő. De apám hogy ennyire mocskos legyen. Őt útálom a legjobban. De tudják ezt, nem titkolom, amióta ez a házas van meg egyszerűen nem bírom elviselni a jópofizgatását mások előtt. És ma az utolsó veszekedés óta egy ismerős ittvolt, és olyankor ...-ka voltam, aki vigyen már neki valamit. Na arra kiborultam, és elkezdtem ordítozni, hogy a k.v.a anyját ilyenkor ...-ka, amúgy meg minden szarnak elhord, meg nem vgyok a csicskása, ugráltassa azt, aki tőle egy jó szót is kapott, stb. Én tőle egyszer nem kaptam egy fillért se. Anyám az, akitől igen. Együtt vannak, de amit apám megkeres szórja is el. Nemgépezik, meg kocsmázik, de itt udvaron belül ugyan azt megcsinálja 5x, aztán lebontja, megcsinálja... Csinált egy bejárót, több mint egy milliót belevert... És traktorral nem lehet rámenni... Na ha nekem ennyit visszaadott volna, már házam lenne. De nem, ő most hozatott 17 fuvar földet, 6.000 Ft-jával, meg lovat vett, amiért megint minket szid. Volt haverjai is mondták már neki, hogy menjen el pszichológushoz, de ő állítja, hogy mi vagyunk a mocskos semmirekellő férgek, kiáll az udvarra és ordít mint a sakál, meg mi tettük tönkre a lelkét, amikor mindenki megmondja, hogy gyereknek se volt normális, akkor is megtépte a szomszéd kislányt is... Meg a többi gyerek ment egyik oldalba, ő másikba, és ordítozott nekik, szidta őket, ha csak ránéztek meg szarta össze magát, és ment panaszkodni fűnek-fának. És rám kiabál olyanokat, hogy nekem egy barátom sincs meg ilyenek, mikor vannak, csak nem is merek idehozni senkit, mert olyankor is ha olyanja van ordítozik ilyenek. MEg hogy egy befordult vagyok, semmirekellő, semmi nem lesz belőlem. Amúgy állatorvosi egyetemre hajtok. Ha bekerülök oda, akkor apám biztos hogy agyvérzést kap. Mivel minden sikerem után orvoshoz kell menjen, mert annyira nem bírja elviselni, hogy nem tud alámtenni.

Erre mondják, hogy a pénz nem boldogít.