Ti hogy reagálnátok arra, ha a szüleitek ezt mondanák?

Biztos ilyen szavakkal és hangnemben zajlott le ez a veszekedés? Ugye nem sarkítasz? Csak mert egyébként a történeted alapján, tényleg durva amiket a fejedhez vágtak, engem is biztos megbántottak volna vele. Bár én ennek ellenére, nem szakítanám meg a kapcsolatomat a szüleimmel, ha egyébként meg jóban vagyunk, főleg nem a párom kérésére.

Szerintem üljetek le, és beszéljétek meg. Értelmes, felnőtt emberek vagytok!

Azért ez elég erős, hogy magasról tesz rá, kitől leszel terhes, de neki kell az unoka. Tipikus tapló kijelentés, és egyértelműen fiú párti az apád, téged meg csak úgy elvisel.

Nem vagy hisztis, ez egy elég gusztustalan kijelentés volt.

Jézusom, nekem ilyet mondana anyukám maximum kiröhögném és visszaszúrnék valami hasonlót. Ezen behisztizni...

Egyébként hány éves vagy? Ha kb. 20, akkor mindegy, hogy 4 éve vagytok 4egüytt, jó 90% az esély, hogy nem hozzá fogsz hozzámenni.

én a pároddal értek egyet...

ilyet egy szülő nem mond a gyerekének, az aki szülőként viselkedik..

Kedves Kérdező!

Nem tudom, hogy hány éves vagy, illetve hogy dolgozol-e vagy még tanulsz, de ha valóban így történt, ahogy leírtad, és mint megfogalmaztad, már eleve nem valami jó a viszonyod a szüleiddel, és "ment az ordítozás, meg hogy mikor húzom már el a belem tőlük, ők nem tartanak el stb." akkor szerintem érdemes lenne minden erőddel azon dolgozni, hogy minél előbb anyagilag függetlenné válj a szüleidtől, és elköltözz Tőlük. Én legalábbis ezt tenném hasonló esetben, mert nem szívesen maradnék ilyen anyagilag, érzelmileg kiszolgáltatott helyzetben.

Mindemellett lehetőleg addig sem, és azután sem veszekednék, konfrontálódnék a szüleimmel, és - bármennyire nehéz is - igyekeznék szelíden, elfogadóan viszonyulni a hasonló megnyilvánulásaikhoz.

Én azt tapasztalom, hogy még értelmileg ép, beszámítható állapotban levő emberek sem mindig képesek felmérni, átérzeni, hogy mekkora fájdalmat okoznak a másiknak egy-egy ilyen megjegyzéssel.

Én igyekeznék tudomásul venni, hogy ezek szerint ekkora az érzelmi intelligenciájuk, és a lehető legkevesebb alkalmat adnám Nekik arra, hogy ilyen "érzelmi játszmákat" játsszanak velem.

Ha velem történne meg ugyanez, én ezek után például egészen biztos, hogy soha, semmilyen formában (sem magamtól kezdeményezve, sem a kérdéseikre, érdeklődésükre válaszolva) nem kommunikálnék Velük arról, hogy szeretnék-e valaha gyerekeket, ha igen mikor, stb.

Ha Ők hoznák szóba bármikor a témát, udvariasan, de határozottan a tudtukra hoznám, hogy nem szeretnék erről Velük beszélgetni, nem akarom Velük megosztani az ezzel kapcsolatos gondolataimat, érzéseimet.

Ha az okára rákérdeznének, egyetlen egyszer elmondanám Nekik őszintén, hogy sajnos eljátszották a bizalmamat, de utána soha többet nem hánytorgatnám fel ezt az esetet, amit leírtál.

Egyébként igyekeznék megbocsátani Nekik amiatt, amit tettek és mondtak, de levonnám a jövőre nézve a megfelelő következtetést.

Hány éves vagy?

Sztem költözz el pár napra vhova, ha van rá lehetőséged