Mit tegyek, ha apám miatt félek gyereket vállalni?

Teljesen megértem és átérzem ezeket a félelmeidet, sajnos nekem sem adatott meg az, hogy "család".

De bármennyire is úgy tűnik, hogy miatta sérültél, most, hogy már felnőtt vagy, csak és kizárólag Rajtad, a Te döntéseden múlik, hogy lesz-e saját családod, gyerekeid, és Te hogyan fogsz bánni velük. A családi minta nagyon erős, nagyon, nagyon mélyen bele tud ivódni az emberbe, de nem végzetszerű még ennek ellenére sem. ÉS nem a géneken múlik legfőképpen.

Tudom, hogy nehezet mondok, nem is mondta nekem sem senki, hogy könnyű út lesz ez, de akkor is csak az lehet a megoldás, hogy Te eldöntöd, mit akarsz az életben -- és meg is küzdesz érte.

20 éves vagy, már bőven elmehetsz otthonról és dolgozhatsz, nem függsz a szüleidtől. Persze tudom, ez sem egyszerű, de nem is megoldhatatlan.

Kezdjük ott hogy 20 évesen lehetne annyi logikád, hogy átlásd milyen volt az Ő gyerekkora.. Elmondanám hogy akkoriban sokkal durvább világ volt, nálunk volt olyan Apuka aki merev részegen ütötte pálcával a fiát 30 fokos melegben ásózás közben mondván hogy ebből tanulja meg, hiába rossz szavakkal illette a fiát meg ócsárolta, Ő mégis a körülötte lévő világból tanult, mert otthon nem látott mást csak piát meg mocskot.

Kérdésedre válaszolva, van aki ilyenné válik de csak az arra hajlamos ember, pl Nagyapám cigizett, faterom is rászokott 16 évesen, hisz ezt látta és akkoriban divat volt, úgy hogy nem tudom mire fel ez a nagy elkeseredés de szánalmas az biztos, nem tudom hogy fiú vagy-e vagy lány, de ennyi idősen lehetnél belátóbb, hisz nem válsz azzá, amivé nem szeretnél.

21/F

Nem kell aggódnod, ha nyugodt környezetet tudsz majd biztosítani a gyermekeid számára biztos, hogy nem leszel olyan, mint az apád.

Nem tudom, hogy mi lenne neked a megoldás, de minél hamarabb kiszakadni ebből a környezetből. Tudom, hogy nem könnyű, mert nem ismerem a körülményeidet. De biztos, hogy nem erre vágysz, hogy így élj.

A nagypapám annak idején hasonló apa mellett nevelkedett, szegénykém így emlegette, hogy durva volt az apja mint a lópokróc. Utálta a paraszti életet, és mindent megtett, hogy kikeveredjen onnan. Sikerült is neki. Még véletlen sem jöttek elő soha az apja vonásai. Egy nagyvárosi öltönyös mindig kölni illatú úriember lett belőle.

Engem is nagyon zavar ez a durvaság, mert már attól marom magam, ha valaki nem tud helyesen beszélni. "Vót, nyóc, ződ" borzalmas ha ezeket a szavakat meghallom.

Inkább azon gondolkodj, hogy hogy tudnál elkerülni tőlük.

Ha nem akarsz olyan lenni, nem leszel.. Zárkózz el apukádtól, ha félsz tőle és kérd meg a párod, hogy segítsen.. Azt a gyereket nem egyedül kell majd felnevelned, kiegyensúlyozzátok majd egymást, ha szeret a társad segít és egy boldog környezetet tudtok a gyereknek biztosítani..

Másodszor viszont.. Sajnos nekem nincs pénzem traktorra, kombájnra és földem sincs, de ha lenne én nekem is akörül forogna az agyam és én is igyekeznék minél jobban megművelni.. Gazdálkodni nem könnyű, én agrár szakon végeztem tudom.. El sem hinnéd mekkora munka.. (Illetve ha családod ezt teszi tudnod kéne) Lehet én is egy nagy paraszt vagyok ezek szerint pedig most szerzem az egyetemi végzettségem, jól tanulok, jó ösztöndíjat kapok!? 23/L

Mármint apád engem dobjon meg pár száz millióval :) Biztos jó gazdagok vagytok és fullos házban laktok. Cserélnék veled. Örökbe is fogadhat

traktorok, kombájnok..

A gének öröklésétől nem kell félned. Viszont a minta sokszor sajnos tényleg ,,beég'', és magától ,,nem megy ki''. Itt nem arról van szó, hogy örökölnéd, hanem attól, hogy a korán látott és átélt mintáknak olyan nagy erejük van, amit ,,visszatanulni'' csak külön fáradságos munkával lehet. Sajnos sokszor észre sem lehet venni, tehát vannak szülők, akikben a legnagyobb jóindulat van, és hirtelen maguk sem értik, hogy jön elő mégis a régi minta belőlük --- a dolog éles helyzetekben hirtelen jön elő, ,,támad fel'', úgy, hogy előtte egy perccel még nem is sejtette volna az ember.

Azért szerintem nincs itt szó végzetes elkárhozatásról, inkább olyasmi lehet ez, mintha valakit hosszú évtizedekig rosszul tanítanának meg németül. Az az ember spontán módon hibásan fog németül beszélni (esetleg észre sem veszi), de ettől még nincs megfosztva a lehetőségtől, hogy a jövőben jól beszéljen németül, viszont nehezebb lesz megtanulnia a jó németet, mert kénytelen egy fáradságos és tudatos felejtési-újratanulási munkán átesni. Úgy tudom, a pszichoterápiák a leghatékonyabb ma ismert módszerek erre (nem gyógyszerek hanem a különböző beszélgetése terápiák).

A neten keress rá ilyesmikre hogy a poszttraumás stressz, és az azzal kapcsolatos témák, ott sok biztató dolgot lehet olvasni, a lényeg az, hogy sajnos a félelemnek van alapja, mert az ilyesmi sokszor tényleg nem múlik el csak úgy magától az idővel, viszont a jó hír az, hogy direkt tudatos kezeléssel el lehet érni jó eredményeket. Ma már külön tudománya és külön szakemberei vannak ennek a témakörnek.