Mit tegyek hogy elfogadjam a lányom választását? Képtelen vagyok rá?

Meg kéne békélned a választásával. Látod, hogy a viselkedésed tönkreteszi a családi kapcsolatokat, hisz a lányoddal megromlott a kapcsolatod, és még különbséget is teszel.

Ha nagyon nem megy, fordulj pszichológushoz.

Én azt gondolom, hogy te nem a lányod választását nem tudod elfogadni, hanem a "senkik" véleményét. Azt, hogy beszélnek róluk, rólatok.

"Én látom jól, hogy szeretik egymást, tenyerén hordozza a lányom, képtelen lenne megbántani"

Mit szeretnél még kívánni ezen felül a lányodnak? Pont erre van szükség egy idilli házasságban.

Ne hagyd, hogy a környezeted alakítsa a véleményedet. Az unokákat meg pláne ne vond bele, mert ha ezt a lányod megérzi, akkor nem rossz lesz a kapcsolatotok, hanem egyáltalán nem lesz kapcsolatotok. A lányodat, és az unokáidat is el fogod veszíteni.

a korkulonbseg nem tunik nagynak, nem baj ha a ferfi idosebb, egy otvenes ferfi ugyanugy kozepkoru mint egy harmincas no.

a rosszindulatuakkal meg ne torodj, senkinek semmi koze hozza.

Imadja szereti es tiszteli.

Jobb volna ha vele egykoru es egzisztenciaju pali csalna, vagy veszekedesek alkalmaval lehulyezne, tiszteletlenul beszelne vele?

Tedd ossze a ket kezed, hogy a mai vilagban ilyen ferje van a lanyodnak.

A penznek nem kene azamitania, se egyik, se masik iranyba.

Komolyan neha ugy erzem az emberek nem tudjak ertekelni a josorsukat. Semmi sem eleg.

Mások véleményére adsz, amikor látod, hogy mennyire boldogok? Ne a korát nézd, hanem azt, hogy szeretik egymást, hogy ott vannak az unokák, akiknek szüksége van a nagymamára.

A rokonságunkban is van ilyen kapcsolat. A nagymamám testvére másodszorra pont ugyanolyan idős férfihez ment hozzá, mint a dédimamám volt. Volt belőle balhé rendesen, ráadásul mérnökként dolgozott a férfi ami nagy szó volt még akkor, hogy valaki diplomás. Jól élet, szintén kis faluban. Megkapta a magáért. Azóta lassan 45 év telt el. Mindenki megbékélt vele és ugyanúgy szeretik egymást, mint azelőtt. A férfi 86 éves, nekem személy szerinte a munkássága miatt példaképem (ugyanarra a pályára készülök).

A lányodat és az ő boldogságát tartsd szem előtt. Ha ő boldog, akkor pedig fogadd el a döntését!

Ez nem is nagy korkülönbség, főleg, hogy nem egy 15 éves lányról és egy 30 éves férfiról beszélünk, hanem mindketten felnőtt emberek.

Ha egyszer boldogok, szeretik egymást, gyerkőcök is vannak, akkor nem tudom, mi a baj. Az hogy valaki egykorú a párjával nem garancia a boldogságra. Inkább örülj neki, hogy volt olyan szerencsés és egy normális férfit ismert meg, jó a házasságuk, stb. Hiszen rengeteg rossz házasság van.

Azzal meg nem kell foglalkozni, hogy mások mit mondanak, a nagy részük gondolom, irigységből beszél róluk.

Elég szomorú, hogy csak azért nem fogadod el, mert mások pletykálnak.

Ugyanis a leírtak alapján egyáltalán nem a korkülönbség zavar, hiszen az nem is súlyos.

Arra meg, hogy még az unokákkal is kivételezel emiatt... Nem is mondok semmit. Túl kellene lépni a "kisváros" elvárásain.