Hogyan beszéljünk a szexualitásról?

Nincs még gyermekem, a saját gyerekkorom tapasztalatát írom meg.

Az első emlékem az, hogy 6 évesen egy barátnőm a pólója alá tett egy párnát, és azt mondta, hogy ő most terhes. És nem értettem, hogy mit mond. Otthon megkérdeztem anyut, ő pedig elmagyarázta, hogy az apuka és anyuka nagyon szeretik egymást, és ilyenkor egy pici magocska átkerül az anyuka testébe, és abból lesz a kisbaba. Én akkor nem nagyon kérdeztem többet.

9 évesen anyu egyik nap leültetett a nappaliba, hogy beszélgessünk. És akkor elmagyarázta a menstruációt. Nagyjából 2-3 évvel később beszélgettünk a szexről először. Mi nem néztünk gyerekként pornót titokban, nem volt Internet sem.

Bármit kérdezhettem tőle, mindenre válaszolt a koromnak megfelelő szinten.

Tulajdonképpen sajnálom azokat a fiatalokat, akik az Interneten keresztül tudják meg, hogy mi micsoda. Ők a pornóra hiszik, hogy az a normális, és bőven idő előtt már meg is van az első szexuális kapcsolatuk, 15-17 évesen. Éretlenül, gyerekfejjel.

Én szerencsés vagyok, amiért nem így jártam, 19 évesen, éretten történt az első nemi kapcsolat, nem gyerekként. De ehhez az is közrejátszott, hogy anyuhoz bármikor fordulhattam kérdéssel, nem volt tabu.

Nálunk (én vagyok a szülö), a gyerek pici korától kezdve minden, a szexualitással illetve nemi kölönbsegekkel kapcsolatos témára azonnal válaszoltunk, ugyanúgy, mint az egyéb témákra. A gyereknek a nemiség nem kényes téma, neki nincs különbség a közt, hogy megkérdezi, hogy a néniknek miért hosszabb a haja, vagy megkérdezi, hogy miért nagyobb a cicijük.

Ha valamit kérdez, akkor arra a lehetö legegyszerübben, egy vagy maximum két mondatban érdemes válaszolni. Ha ugyanis egy 3 éves megkérdezi, hogy hogyan születik a baba, akkor nem arra kiváncsi, hogy a szülés elött meg alattt mi hogyan zajlik le, hanem böven elég annyi, hogy a baba az anya hasában nö és amikor elég nagy, akkor kijön. De ez minden egyébre is érvényes, egyszerüen, röviden, kizárólag a kérdésre válaszolva tökéletesen megfelel a gyereknek.

Ha nem tudod, hogy mit válaszolj, vagy mit akar tudni, jobb visszakérdezni, hogy ö mit gondol. Ugyanis sok esetben egy felnöttnem "kényesnek" tünik a kérdés, és a gyerek meg sokkal egyszerübb valamire gondol közben.

Így soha nem kell "felvilágosítani", mire kellene, addigra mindennel tisztában van, méghozzá nem a többiektöl hallott pletykákból, hanem a valóságos tények azok, amiket hallott.

Ha konkrétan valamit szeretnél ezzel kapcsolatban kérdezni, akkor írj privátban.