Miért mondják, hogy "gáz", ha valaki a szüleit hibáztatja felnőttkorában az élete kudarcaiért? Mi van, ha történetesen TÉNYLEG a szülő a hibás?

Mert mit tettek a szülők?

Velem pl nem igazán foglalkoztak, de nem is nagyon igényeltem, így megtanultam magamról gondoskodni, 14 évesen elkezdtem a diákmunkát. Suli időben minden hétvégén dolgoztam, nyaranta az egész nyáriszünetet végig dolgoztam. 18 éves koromra kb 1.000.000 ft-ot gyűjtöttem össze. Egyetemre kerültem, ott minden támogatás megkaptam, bursa, szotám, tanulmányi ösztöndíj, plusz dolgoztam. 25 éves koromra megvettem a lakásomat.

Változtatni akartam és sikerült, minden független a családomtól és a nevelésemtől.

Ha sikertelen vagy, azt csak magadnak köszönheted.

Ha nem neveltek megfelelően és emiatt gondjaid vannak, fordulj pszichológushoz.

Egy idő után már gyávaság visszafelé mutogatni, és nem felvállalni a saját életed.

Hát vannak ilyen szülők meg olyan szülők, és van akinek tényleg olyan szülei vannak hogy megnyomorítják lelkileg.

Vannak olyan szülők akik a nagy jótevési igyekezetükben tönkreteszik a gyerekük életét aztán meg pislognak hogy mi a baj.

Több ilyen van, de tény hogy az egyénen is múlik.

Nyilván minden nyomorodról a szülő tehet, hiszen ő nevelt fel, az ő mintáját követi az ember. Viszont egy idő után nem felelős érte. Mivel a te életed a te felelősséged. Te döntöd el, hogy hogyan élsz, változtatsz-e az életeden, gondolkodásmódodon, NEM a szülő. Felnőttként már neked kell felismerned, mi az ami nem jó, mi az amiben hibás vagy és NEKED kell ezen változtatni ha nem tetszik, NEM a szülőknek.

Ha felnőttkorodban alkoholista vagy, vagy vered a feleséged, azt te csinálod, arról te tehetsz, nem a szüleed.

Nemde?

"Ha felnőttkorodban alkoholista vagy, vagy vered a feleséged, azt te csinálod, arról te tehetsz, nem a szüleed."

Ez nyilvánvaló, de mi van akkor, ha valaki csak nagyon félénk, önbizalomhiányos, mert egész gyerekkorában azt hallgatta, hogy egy nulla? Ezen nem lehet akarattal változtatni, mármint ha tudnám, hogy hogy lehet változtatnék, de sajnos nem úgy megy, hogy holnaptól elkezdek bízni magamban.

Ha egyedül nem megy, akkor segítséget kell kérni. Bár egyébként ha félénk és önbizalomhiányos valaki, akkor egyszerűen sikerélményekre van szüksége, tökmindegy, milyen téren. Azért meg tud tenni az ember.

Az én szüleim se mintaszülők, sőt! Szóval átérzem a helyzetet. De ha őszintén belegondol az ember: ezeket a lapokat osztották, ebből kell mindenkinek saját magának kihozni a legjobbat. Ilyen egyszerű. Mindenki életének az a legfontosabb feladata, hogy a boldogságát megtalálja. Ha valaki inkább otthon ül és kesereg - annak az életnek mégis mi értelme?