Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Hogy viszonyulnátok az ilyen...

Attilaa097 kérdése:

Hogy viszonyulnátok az ilyen szülőkhöz?

Figyelt kérdés

17 éves vagyok, és csak az iskola végett élek még itthon. ötödikes korom óta nem érzem magam jól a családommal, mert állandóan kritizálnak és lelkileg tönkretesznek...Ha pozitív eredményeimről beszélek, akkor is valamibe belekötnek, és elrontsák az egész napomat vele. Állandó jelleggel visszahúzódok, és inkább fent gubbasztok a szobámba mint valami begyepesedett kocka, csak azért hogy ne kelljen a közvetlen közelükbe lennem, hogy ne kritizáljanak.

Tegnap például apám nem hagyott itthon pénzt, és kellett volna buszra hogy eltudjak menni az iskolába, erre anyám rákontrázott, hogy menjek dolgozni és adjam haza a pénzt (Mivel esti gimnáziumba járok, ezért 8 vagy 10 órásra gondolt.A részleteket majd kifejtem hogy miért járok estire..) mivel felnőttnek vesznek.És egyből elkezdett kritizálni, szedjem össze a ruháimat és költözzek el ha nem megyek dolgozni, és hangsúlyozta hogy egy csődtömeg vagyok..Hála kedves osztálytársamnak bejutottam az iskolába, elvitt autóval, hisz így is nagyon nehéz estin tanulni, nem hagyhatok ki egy napot se.

Szóval ez az egész akkor kezdődött mikor apám elvitt magával dolgozni nyáron (negyedik osztály után), tudjátok milyen jó érzés volt úgy tölteni minden nyaramat hogy munka munka munka, egész héten?

És közbe a barátaim hívtak mindig, hogy menjek ki velük focizni biciklizni meg ilyen gyerekes játékokra..Ez a nyár után, elkezdtek engem állandó jelleggel piszkálni -előtte se voltak mintaszülők- és utáltam itthon lenni.Magamba fordultam lelkileg kikészültem, volt 1-2 barátom, rajtuk kívül mindenki utált, és kiközösítettek az iskolába. Lerontottam a jegyeimet, annyira hogy régen matek versenyre jártam, hetedikbe meg megbuktam matekból.Ekkor még rosszabb lett a helyzet, mivel a barátaimat

okolták a szüleim ezért. Nem tudom milyen gondolkodási módjuk van, de azért mert megbuktam átraktak magántanulónak egy másik iskolába(havi 24EFt), és kijelentette hogy ezentúl vele fogok dolgozni iskola helyett. Most következett be eddigi életem legrosszabb két éve, állandó veszekedés, minden nap hajnali 5kor kelés, este 5 ig munka 6 mire hazaértünk.Mindezt egy héten hat napon keresztül, örültem hogy bezuhantam az ágyba olyan fáradt voltam, és vasárnap meg a kertben dolgoztam. Az iskolába heti 2x kellet volna bejárnom, ehelyett 3hetente bejártam 2 napra, mivel dolgoztam és nem bírtam menni, mert az apám nem engedett..Mire nehezen elvégeztem az általánost (Szeretek tanulni, csak nemvolt már hozzá erőm soha se!!Mert állandó fizikai munkát végeztem segédmunkásként) addigra lemondott rólam ő is, hogy nincs tehetségem a munkához a tanuláshoz semmihez se, és kijelentette hogy egy nulla vagyok..Ezek a beszólásaik végett tartok ott ahol most, lelkileg roncs vagyok..Nyáron elmentem egy másik vállalkozóhoz dolgozni hogy kapjak pénzt, mivel követelték hogy menjek el, és nem akartak engedni továbbtanulni.. Nem felvételiztem sehova, hisz még értelme se lett volna mivel a jegyeim borzalmasak..Ezért elhatároztam hogy elkezdek esti gimnáziumba járni, és elkezd valamilyen módon tanulni mint a barom, és mellette dolgozni, hogy lebírjak rakni egy emelt szintű matek és informatika érettségit, de ugye emelt szintűre nem biztosít az iskola oktatást..2013 nyarán, volt egy egy éjszakás kalandom, ahol nagyon beégtem.. A lány orális szexel kezdte volna, és aztmondta hogy nyomorék a farkam..Én nemtudtam mire értette, de aztán rájöttem 1 héttel utána hogy fitymafékem rövid.Ezek hallatán eléggé összetörtem, de dokihoz nem mertem elmenni.. Elkezdtem az iskolát munka mellet, interneten megismertem egy lányt, akibe beleszerettem 2. találkozás során kiderült hogy van egy lánya és barátja van.. jó én nem akartam otthagyni minden happy volt csak 80 km re lakott :D.. Úgyvolt hogy februárba összejövünk.. az első félévem jól sikerült, mivel alig voltam otthon, vagy dolgoztam vagy iskolába voltam. Amikor meg otthon voltam este tanultam..De aztán ugye elvesztettem a munkám, a lány akit szerettem kijelentette hogy nem akar velem lenni, és lett szabadidőm és jöttek a cseszegetések hogy menjek dolgozni..Lelkileg olyan szinten megvoltam/vagyok törve a lány meg minden végett hogy még az öngyilkosság is megfordult a fejembe, de tudom hogy nincs értelme,hisz az élet megy tovább..Úgyhogy most jelenlegi állapotom:

Borzasztóak a jegyeim, szinte hogy 2 tantárgyból bukásra állok, idegileg roncs vagyok, kiakarnak rakni a lakásból 16 évesen(nemsokára17)!!És még műveletlen is vagyok, pedig szeretnék művelődni, gondolom észreveszitek a nyelvtanomon hogy rámfér.. A kérdésem az lenne, mitévő legyek, és hogy érjem azt el hogy eltudjak végezni egy ilyen esti iskolába munka meg minden mellett emelt szintű érettségit?

És hogy legyen tovább, ha kidobnak, vagy ezt hogy tudnám megelőzni, úgy hogy munkát se találok?? HOGY ÁLLJAK EHEZ AZ EGÉSZ HELYZETHEZ?? Nagyon nagy bizalommal fordulok felétek hogy segítsetek nekem, nem akarok tudatlan maradni, fejleszteni szeretném magam..



2014. márc. 29. 23:16
1 2
 11/20 anonim ***** válasza:
100%

Szerintem ezt az egészet mondd el egy nevelési tanácsadónak / gyámügyisnek, vagy bárkinek, aki ezzel foglalkozik. Ugyanis egy normális szülő nem gátolja a gyerekét a tanulásban, pláne nem erőszakolja teljes munkaidős állásra. Elküldéssel hiába fenyegetnek, mert a szülő köteles ellátni a gyerekét 18 éves koráig.

Szóval amit a helyedben tennék: folytatnám az iskolát, akár estin akár nappalin (és nem érdekelne ha nem tetszik nekik, törvénybe ütközik ha kidobnak, úgyhogy nyugodtan elengedheted a füled mellett a fenyegetést), és keresnék egy részmunkaidős melót, MAXIMUM 6 órásat. Ennyi fér bele a tanulás mellé, különben egyiket se fogod tudni jól csinálni, se a munkát se a sulit. Én ezt csiálnám, és szerintem ez az egyetlen normális megoldás. És ritka undorító szüleid vannak, már bocsánat. Remélem ha majd elköltözöl, feléjük se nézel soha többet, akkor se ha majd segíteni kell nekik.

2014. márc. 30. 00:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/20 anonim ***** válasza:
100%

Úristen milyen szülők vannak, nagyon megsajnáltalak :( Hogy tehetnek ilyet a saját gyerekükkel, hogy megfosztják a fiatalkorától, a barátoktól, a tanulástól, a jövőjétől?

Megkérdezhetem, hogy mi a szüleid végzettsége? Őket is befogták gyerekként dolgozni?

Megváltoztatni nem tudod őket. Én a helyedben így vagy úgy de letenném az érettségit! Arról semmiféleképpen ne mondj le, az a kulcs a jövődhöz, azzal tudsz továbbtanulni!

Ne legyél öngyilkos, értelmesnek és jó képességűnek tűnsz!

2014. márc. 30. 01:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/20 anonim ***** válasza:
88%

Dehogy vagy te több millióba nekik!! Ha tehetnék még enni sem adnának, vagy mi?

16 vagy, más még 30 évesen is a szülei nyakán él basszus, te pedig még kiskorú vagy..Ne haragudj, hogy ezt mondod, de minek vállaltak be téged annak idején? Ők adták neked az életet, te NEM tehetsz arról, hogy megszülettél, mégis folyton azt éreztetik rajtad, hogy bűn már az is, hogy létezel..ez a későbbi életed során ki fog sajnos ütközni, nagyon beléd sulykolják a feleslegesség érzését, teljesen ki készítenek idegileg és lelkileg :/

Anyukám szülei, legfőképp anyukája viselkedett így vele lánykorában, hasonló helyzetben volt, mi te..

Hihetetlen, hogy milyen emberi sorsok vannak, még csak 16 éves vagy, de hallod nagyon sok mindenen túl vagy már te is az életben.


Én azt tanácsolom, próbáld meg az iskolát a legjobb tudásod szerint elvégezni minél gyorsabban, tudod, a mai világban ez fontos lenne, aztán menj el otthonról, amilyen hamar csak tudsz, akár külföldre is, minél messzebbre tőlük!

Ha azt a maradék időt ami még a suliból van, nem bírod melletük csinálni, lehet előbb le kellene tölük lépni..suliban van családsegítő? Szerintem ő segítene ha elmondod a helyzetedet. Akár egy nevelőotthon, egy rokon, bármi jobb lehet, mint náluk.

Tesód van egyébként? Vele milyenek? És a szüleid mivel foglalkoznak?

És légyszíves, az öngyilkosságot verd ki a fejedből, egy nagyon értékes emberi lény vagy, és hidd el, tapasztalat, hogy sok szenvedés után, a sors megadja azt, ami jár én hiszem és érzem, hogy jobbra fog fordulni a helyzeted, gondolok rád majd, hogy így legyen.

Minden jót kívánok neked tényleg!!

2014. márc. 30. 01:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/20 anonim válasza:
100%

Mivel csak mondani könnyű, hogy találj részmunkaidős állást, így ezt tőlem nem fogod megkapni. Helyette, járj be a suliba, tanulj, ülj be a könyvtárba, tanulj. Ilyenkor napos időben járj ki parkokba (feltéve ha épp nem drogosok fetrengenek ott csövesekkel a nyakukban) és relaxálj.

Sajátítsd el az egyik füleden be, másikon ki technikát. Azaz feltűnés mentesen lesz-rni a hülyeségüket.


Nekem se volt aranyéletem gyerekként, anyám 2 helyen melózott, alig jutott rám ideje, hogy a f-szkalap "apám" a kocsmában röhögcsélhessen a haverjaival. Az aki 14 éves koromba azért vert szét egy sörösüveget a fejemen, mert behívták a suliba, mert sz-rul lettem, hogy 2 napja nem bírtam enni...


én sem bírtam, hogy balhézik, fenyegetőzik (de nem ám kidobással, hanem nagy késsel), de bejártam a suliba, eljártam könyvtárba, parkokba.


Lelkileg én is kivoltam, annyira, hogy 16 évesen végül pszichiátriára kerültem, mert mind 2 karom könyék hajlattól csuklóig felvágtam... Ott tanultam meg lesz-rni a rossz dolgokat. Mikor kiengedtek, eljártam suliba, tanultam ezerrel. Amikor laza volt a tanmenet, mehettem néhány diákmunkára, a kapott fizetést pedig lezárattam a bankszámlámon, és abból tudtam fedezni a továbbtanulás egy részét. Akkor már jobban fizető munkáim is voltak (már ha a havi 40ezer jónak nevezhető) és megcsináltam.


Perpillanat pedig 3 szakmám van, 2 diplomával, és készülök a saját vállalkozásom elindításához. Igaz szüleimmel azóta sem beszéltem, hogy 16 évesen kisétáltam az ajtón (illetve vittek a mentősök) de az életem jó úton halad...


és tudod, végig az lógott a szemem előtt: "Én jobb vagyok mint az a f-szkalap, többre viszem"


"Az élet egy sz-r játék, de legalább jó a grafikája" Lásd a jót, ne hagyd, hogy legyőzzön a sz-r, vagy te is felvágott erekkel végzed a pszichiátrián.

2014. márc. 30. 04:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/20 anonim ***** válasza:
100%
Mintha rolunk irtál volna...velem ugyanezt tették. Még mindig nem tudtam megbocsájtani.
2014. márc. 30. 09:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/20 A kérdező kommentje:

Nagyon szépen köszönöm az összes kommentet!

Borzasztó sokat segítettetek nekem, és válaszolnék az alábbi kérdésekre..

Igen van féltestvérem(nővérem), Németországba dolgozik, 2 havonta hazajár.Meg egy kishúgom van aki most decemberbe lesz 3 éves.Rokonokat sajnos elfelejthetem, mert akik normálisabbak, messze laknak.. A degenerált rokonok akik kb ugyszint olyanok mint a szüleim meg közel.

A szüleim szakmája: anyumnak 8 alt, ő neki is ugyszint jó szülők/17 évesen a nővérem megszületett.. Apum az kőműves, kitűnő eredménnyel végzett az iskolába, és még főiskolára is mehetett volna csak nem engedték az anyagiak, és jobbszerette a kivitelezős részét.

Nagyjábol ennyi lenne, köszönöm szépen hogy ennyi erőt, és biztatást meg tanácsot adtatok nekem.. Nemis tudom hogy háláljam meg..

2014. márc. 30. 10:15
 17/20 A kérdező kommentje:

Íme egy nap, a sokból.

Felkeltem, kávét készítettem, mert megkértek mint minden reggel, aztán szokásosan kimentek kévézni/dohányozni a teraszra, amíg a húgomra figyelek(kb olyan fél óra).

A lakásba elkezdődött a takarítás, anyu kiabál hogy hozzam oda neki a porszívót, meg ilyen szarságokat. Én persze minden szavára ugrok mint macska az egér után, de mindig jön egy kis megjegyzés, hogy olyan lassan mozgok hogy meglehet menet közbe műteni, és társai.

Kb olyan 11:40 fele kiküldtek boltba, és mondták hogy hozzak ezt azt.

Mikor hazaértem, mondta hogy pakoljak össze a szobámba, 5 percell utána felszól az emeletre hogy melegítsem meg az ebédet. Mondom jó, van még egy 5 perces munkám és azt mondta rá oké, lementem elkezdtem melegíteni meg ilyenek kb a felénél tartottam, bejön és elkezdi mondani hogy még nemvagyok kész?? miafaszt csináltam 10 percen keresztül?

Meg kaptam az egyéb dolgokat hogy nem akarok dolgozni, meg ilyenek.

Jó erre én feleltem, kb mindig munkát keresek, de nappalira nem vesznek fel, diákszövetségek meg neméppen támogatják az estis diákokat..

Elkezdett velem veszekedni hogy utál,semmit nem ér az életem, kikészítem idegileg, alig várja azt az 1 évet hogy eltakarodjak és végre megnyugodhat..

2014. márc. 30. 14:11
 18/20 anonim ***** válasza:
100%
Milyen szülő az, aki így gyűlöli a saját gyerekét... a szüleid nagyon beteg emberek lehetnek. Elképzelhetőnek tartom, hogy legbelül tudják nagyon jól, hogy megbuktak az élet vizsgáján, és a kudarcért nem magukat, hanem az akadályokat és a kötelességeket okolják, mint a közös élet, a munka és a gyerek nevelés. Ha igaz rájuk a feltételezésem, akkor úgy érzik, hogy ha te nem lennél, akkor ők nem vallottak volna kudarcot szülőként. (és ez igaz is, csak erről nem te tehetsz és nem neked kéne érte bűnhődni) esetleg megoldást jelenthet, ha van még erőd hozzá, hogy megbocsájtasz nekik mindent egyik pillanatról a másikra. Minden sérelmet és szeretettel fordulsz feléjük. Hidd el, nagyon jól tudják mennyire rosszak és egy ilyen lépés majdnem hogy sokkolná őket. Felköszöntöd anyukádat anyák napján valamivel, vagy csak úgy egyszer csinálsz nekik egy sütit, hidd el, felér egy pofonnal, talán elgondolkoznak. Nem mondom, hogy száz százalék, hogy bejön, de megéri megpróbálni. Ha már annyira ridegek, hogy semmit sem érsz el ezzel, akkor hallgass az előttem szólókra, építsd az életed és szabadulj meg tőlük, amint lehet.
2014. márc. 30. 17:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/20 A kérdező kommentje:
Tisztelt 18. hozzászóló, én mindent elkövetek, hogy jó legyen a kapcsolat, az alábbi leírtakat más formában szoktam teljesíteni..De sajnos nem használ, mindig csak a nyaggatás, meg a szöveg, hogy a kétkezi munkától semmi nem ér többet.. Eléggé "Csőlátásuak" és nembírják átgondolni hogy mit cselekszenek.. De én nemhiszem hogy van rá esély, hogy további kapcsolatot létesítsek velük, ha elköltöztem.. Nagynéném, akit mondhatni vagy jó 12 éve nem láttam, egy kulturált ELTE-en tanult nő.És ő is megszakított velük minden kapcsolatot.. Nem ismerem egyáltalán, és azt se tudom hol lakik...:)
2014. márc. 30. 18:02
 20/20 anonim ***** válasza:

18-as vagyok

Nagyon sajnálom, hogy ilyen rossz a helyzet. ehhez már csak kitartást tudok kívánni és sok körültekintést, mert sajnos már most egyedül vagy. Hirtelen rád zuhan nemsokára egy csomó komoly döntés, amiben a szüleidtől nem számíthatsz jó tanácsra. Ha még nem tetted, keress fel egy családsegítő központot. Ott találsz majd olyan felnőtt embereket, akik tudnak segíteni, ha valami egyedül nem megy.

2014. márc. 30. 18:35
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!