Egyedül nevelt egykék, ti és anyukátok hogy viseltétek az "elválást"?

22 éves vagyok egyke, ráadásul fiú. :)

Anyum bár tudom szeret, de hál istenek nem csüng rajtam mint a fiús anyukák szoktak.

Én 15 évesen kértem meg, hogy engedjen el Angliába tanulni, mert apu odaköltözött, így lehetőség előttem volt.

nem mondom, hogy első percben rávágta, hogy MENJ! Leültünk beszélgettünk, kérdezte miért akarok kint tanulni, mik a terveim. Kérte legyek őszinte, mondjam el, mit várok a külföldi iskolától, élettől. Elmondtam amit akkor gondoltam, és azt is elmondtam, hogy szerintem életem nagy lehetősége lenne. Nem mindenkinek adatik meg, hogy ingyen szállás, kaja, ingyen iskola egy idegen országban. 2 nap gondolkodási időt kért, majd elengedett. Ennek jó pár éve. Csak nyáron találkozunk amikor hazamegyek nyaralni. De ott van a skype, facebook, email. Minden héten pénteken ahogy megígértem anyunak évekkel ezelőtt ha csak pár percre is de felhívom skype-on. Támogat. Tudom, hogy hiányzom neki, ő is hiányzik, de jól bírjuk így is.

22/F

Egyke vagyok, anyukámmal ketten éltünk. 6 éve költöztem, de anyukám még mindig nem akarja megszokni.

Nem egyszerű. Állandóan azt tervezgeti, hogy majd az én lépcsőházban keres lakást :S Pedig 10 percre lakunk így is egymástól, rendszeresen megyek hozzá, beszélünk telefonon is.

Szerintem egy pasi kéne neki :)

Nekem az a szerencsés helyzetem volt, hogy anyu előtte bepasizott:-)

én is egyetemre mentem, Pestre. Mondta, hogy a tél volt a nehezebb, korán sötétedik, egyedül, de a pasija vitte ide-oda.

Előtte nem volt neki soha a válás óta:-)

Szóval ha esetleg panaszkodik neked majd, ajánld fel neki, hogy normális társkeresőnél próbálkozhatna egy jó partit találni, akivel a szabadidejét jól eltöltheti.