Miért nem érti meg anyám?
Sajnos 18 évesen odáig jutottam,hogy rettegek,ha bele vagyok kényszerítve egy helyzetbe.A volt autós oktatóm tapizott meg pszichológiailag sakkban tartott(idős vénember),és még 17 éves voltam,úgyhogy fel nem tudtam jelenteni.Megoldódott az ügy,mert helyre tettem,lett bátorságom.Volt már,hogy az alkoholista "apám"(akihez szerencsére biológiailag nincs közöm) is tapizott,ezt elmeséltem anyának(örökbefogadtak,így hozzá sincs közöm),és nem hitte ezt el(ez régebben volt,mint az autósoktatós,még kisebb koromban).
Keresztanyám éveken keresztül lealacsonyított,kibeszélt anyámnak a hátam mögött,és olyanokat tudtam meg magamról egypárszor,amit addig én sem tudtam még,de az fájt jobban,hogy szekálva,piszkálva voltam itthon is,és az iskolában is.
Az általános iskolában 2 éven át(7.-8.osztály) bántalmazva voltam fizikailag,ez azonban akkor lelkileg annyira nem viselt meg,sokkal inkább fizikailag,meg mindig szorongtam,féltem,hogy mikor ütnek meg.Ezek a szorongásos tünetek csak úgy jöttek ki,hogy elhajoltam mindig,ha nyúltak felém.Senkinek sem mertem szólni,mert akkor durvábban ütöttek volna,iskolát váltani nem akartam,mert a legjobb barátnőm viszont itt volt,és őt nem bántották szerencsére.Az iskolaváltást akkoriban a szüleim sem támogatták volna.A saját családomban és ebben a primitív faluban is lenéznek azért,mert engem örökbefogadtak.Eddig én nem tulajdonítottam nagy jelentőséget az egésznek,úgy gondoltam,hogy ez természetes,de a faluban mostanában 2 hetente találkozok olyan emberrel,aki megkérdezi,hogy jól érzem-e magamat a szüleimmel...és azt kell mondanom sajnos,hogy igen,jól érzem magam.
Volt mellettem matekból fiatal,korrepetálós,modern felfogású,ide költözött nő,aki a lelki problémáimmal is foglalkozott 3 hónapon át,mert azt mondta,hogy fontos az,hogy a lelki bajaimmal is foglalkozzon valaki,ne csak a szükséges dolgokkal(igazat adtam neki,és örültem,hogy valaki végre felfigyelt arra,hogy a lelki problémák megoldása is számít).
Nem érti meg anyám,hogy félek attól,hogyha belekényszerítenek egy helyzetbe,sőt egyszerűen utálom,és mindez olyan fél éve jött ki rajtam,és az autóoktatós eset váltotta ki belőlem,ezért azt sem akarom folytatni a nyáron,de muszáj folytatnom,mert oktatót már nem akarok váltani és nem akarják,hogy elvesszen az a pénz(ez nyilván érthető is).
Pszichológushoz,ha minden jól megy,akkor majd az első fizetésemből fogok menni,addig meg majd magamat valahogyan rendbe hozom valamennyire.Most már nem kell matekkorrep(szerencsére),meg ő amúgy is dolgozik(a korrepetálós lány,nem tudom már,hogy említsem),és nem érne rá az én lelki problémáimmal foglalkozni.
Ráadásul most tanulnom kell a többi tantárgyra is...
18/L
Pitiáner kis problémából indult ki ez a helyzet:
-Anyám állítólag viccelődött azzal,hogy kényszeríteni akart az európai parlamenti választásra,mint ahogy a másikra is kényszerített volna.Nekem meg ugye alapvető állampolgári jogom,hogy a saját belátásom szerint arra szavazzak,akire akarok.Csakhogy egyenlőre én még úgy gondolom,hogy pártatlan vagyok.Nekem még egyik politikai párt sem szimpatikus,én azt szeretném látni,hogy nem uszítják egymás ellen a népet,meg végre tegyenek is valamit az országért...de hát hanyatlás van már 100 éve,ebből 18-at éltem,és még nagyobb hanyatlást éltem át...és semmi igazán pozitívat nem tesznek azok az emberek,akiknek évente egyébként új autójuk van,meg közben egyik-másik politikus sikkasztgat.
Ezzel az egésszel besokalltam,és sokszor mondtam,hogy én nem megyek sehova,semmilyen választásra.És ő meg elkezdett röhögni,hogy már pedig én elmegyek akkor is.Én ezt mivel nem viccnek vettem a múltkori eset miatt,ezért úgy gondoltam,hogy most már lépek valamit.
UTÁLOM,ha kényszerítenek valamire,egyszerűen ideges leszek tőle,annyira szorongok,meg feszengek,hogy az hihetetlen...az oktatónál is ez volt...
Nem a választás volt a valós probléma,hanem az,hogy ráakart kényszeríteni,bele akart egy helyzetbe kényszeríteni.
Ebben a családban sajnos ez nem így megy.Itt nincsen saját élet,meg saját döntés,még akkor em,ha már az adott családtag elköltözött és saját családja van.
Nem lehet.
Anyám riadóztatja keresztanyámat,az kiveri a hisztit,és ha az kiveri a hisztit,akkor ezzel engem még jobban idegesít csak,és nem tudok mit tenni...és ez a legdurvább.
Nem csak ebben a helyzetben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!