Miért nem érti meg anyám?

Sajnos 18 évesen odáig jutottam,hogy rettegek,ha bele vagyok kényszerítve egy helyzetbe.A volt autós oktatóm tapizott meg pszichológiailag sakkban tartott(idős vénember),és még 17 éves voltam,úgyhogy fel nem tudtam jelenteni.Megoldódott az ügy,mert helyre tettem,lett bátorságom.Volt már,hogy az alkoholista "apám"(akihez szerencsére biológiailag nincs közöm) is tapizott,ezt elmeséltem anyának(örökbefogadtak,így hozzá sincs közöm),és nem hitte ezt el(ez régebben volt,mint az autósoktatós,még kisebb koromban).

Keresztanyám éveken keresztül lealacsonyított,kibeszélt anyámnak a hátam mögött,és olyanokat tudtam meg magamról egypárszor,amit addig én sem tudtam még,de az fájt jobban,hogy szekálva,piszkálva voltam itthon is,és az iskolában is.

Az általános iskolában 2 éven át(7.-8.osztály) bántalmazva voltam fizikailag,ez azonban akkor lelkileg annyira nem viselt meg,sokkal inkább fizikailag,meg mindig szorongtam,féltem,hogy mikor ütnek meg.Ezek a szorongásos tünetek csak úgy jöttek ki,hogy elhajoltam mindig,ha nyúltak felém.Senkinek sem mertem szólni,mert akkor durvábban ütöttek volna,iskolát váltani nem akartam,mert a legjobb barátnőm viszont itt volt,és őt nem bántották szerencsére.Az iskolaváltást akkoriban a szüleim sem támogatták volna.A saját családomban és ebben a primitív faluban is lenéznek azért,mert engem örökbefogadtak.Eddig én nem tulajdonítottam nagy jelentőséget az egésznek,úgy gondoltam,hogy ez természetes,de a faluban mostanában 2 hetente találkozok olyan emberrel,aki megkérdezi,hogy jól érzem-e magamat a szüleimmel...és azt kell mondanom sajnos,hogy igen,jól érzem magam.

Volt mellettem matekból fiatal,korrepetálós,modern felfogású,ide költözött nő,aki a lelki problémáimmal is foglalkozott 3 hónapon át,mert azt mondta,hogy fontos az,hogy a lelki bajaimmal is foglalkozzon valaki,ne csak a szükséges dolgokkal(igazat adtam neki,és örültem,hogy valaki végre felfigyelt arra,hogy a lelki problémák megoldása is számít).

Nem érti meg anyám,hogy félek attól,hogyha belekényszerítenek egy helyzetbe,sőt egyszerűen utálom,és mindez olyan fél éve jött ki rajtam,és az autóoktatós eset váltotta ki belőlem,ezért azt sem akarom folytatni a nyáron,de muszáj folytatnom,mert oktatót már nem akarok váltani és nem akarják,hogy elvesszen az a pénz(ez nyilván érthető is).

Pszichológushoz,ha minden jól megy,akkor majd az első fizetésemből fogok menni,addig meg majd magamat valahogyan rendbe hozom valamennyire.Most már nem kell matekkorrep(szerencsére),meg ő amúgy is dolgozik(a korrepetálós lány,nem tudom már,hogy említsem),és nem érne rá az én lelki problémáimmal foglalkozni.

Ráadásul most tanulnom kell a többi tantárgyra is...

18/L