Milyen kapcsolata lesz a gyereknek a szülőjével, amikor folyton idegesen szólnak rá szegény gyerekre? Meg edződik a gyerek a sok dorgálástól?

Nekem is ilyen szüleim vannak, és nincs velük szoros kapcsolat, nem beszélgetünk komoly témákról, hanem mint udvarias idegenek (pl: időjárás, virágültetés). Félévente egyszer találkozom velük, néha többször ha valamilyen ünnep van.

Hatás? Senkitől se bírom elviselni a durva beszólást és képtelen vagyok kiabálni semmilyen helyzetben sem. Kicsi koromban meg pár öngyilkos gondolat, de "megtaláltam" a könyveket, így helyette könyvmoly lettem (elmenekülés ebből a világból).

Gyerektől függ, milyen lesz, hogyan áll hozzá.De mindenképpen negatív a dolog.A szülőnek kéne hogy annyi esze legyen, hogy nem rak agyerek keze elé olyasmit, amit nem kéne megpiszkálnia, vagy pl úgy erősíti oda a lécet, hogy agyerek ne szedhesse le.Sajnos ez elég idegesítő a gyerekeknél, de meg lehet oldani.Mi pl annak idején bezsákoltuk, meg a szekrény tetejére pakoltuk a könyveket, törékeny csecsebecséket, vagy bezártuk a szekrénybe, amit nem akartunk, hogy elérjen.Amíg ki nem nőtte ezt a dolgot.

A munkahelyi stresszt meg felesleges hazavinni.Nehogy már egy tetves, tapló főnök miatt a család is szenvedjen!Inkább örüljön az ember hogy otthon van és csak egy aranyos gyerek van a közelében.

Van aki alapból ilyen, És van egy nagyon hasonló szitu, amikor talán nem is szigorú a szülő, hanem egyszerűen nem érett még a gyerekneveléshez, nincs türelme, a saját dolgai foglalkoztatják csak. Tipikusan ilyenek az elvált anyukák! Ők is rendszerint idegbetegek, az exférjükkel háborúznak, közben másik pasi után kajtatnak inkább kevesebb, mint több sikerrel és attól is idegesek hogy nincs kivel ágyba bújniuk...

Ezek az emberek a saját baromságaikkal vannak lekötve, és nincs elég energiájuk, kitartásuk, türelmük a gyerekükhöz. Nem nevelik, nem beszélgetnek, nem játszanak együtt, maximum néha mutatóba, és csak inkább púp a hátukon a gyerek. Aztán ha a gyerek ezt ilyen-olyan módon vagy tünetekkel jelzi, akkor megint a gyereket hibáztatják...

És hogy milyen kapcsolatuk lesz? Pocsék vagy semmilyen.

Az ilyen gyerekek többsége nagyon hamar felnő agyilag, lelkileg. És amit tud lelép otthonról. Addig pedig egyre kevesebbet beszél a szüleivel, sok-sok titka van. Mert amit nem mond el, legalább az az övé, azért nem bántják. Aki így bánik a gyerekével, az ne számítson arra, hogy majd öregkorában kedvesen ápolja...

Nagyon szeret az apukám, de sokszor kaptam szóbeli és néha fizikai agressziót is. A káromkodás nálunk napi szintű volt, hol szidásként, hol kötőszóként. Ma már férjnél vagyok, de ez azt jelentette, hogy most, ha összeveszek a férjemmel, úgy használok csúnya szavakat, hogy észre sem veszem, hogy esetleg ez bántó, mert én nem annak szánom, csak kimondom. Tehát nálam már nincs jelentősége pl, ha nekem k. a.-nak, abszolút nem veszem fel, csak megvonom a vállam és pont, ugyanez visszafele is, mivel számomra ennek nincs jelentősége, az sem érdekel, ha kimondom. EGyszer volt itt egy kérdés, hogy a férjem azt mondta ne legyek hülye.... stb. a csaj kiakadt. Én meg nem értettem, miért. Ennél sokkal durvábbakat hallottam régen.

Sajnos nem jó, próbálok róla leszokni, de nagyon nehéz, amit 8 éves korom óta hallgattam, azt nehéz levetkőzni...