Apukám elviselhetetlen de nem akarja hogy otthonhagyjam, mit tegyek?

Szerintem te is tudod a választ.

Apukád esélyes, hogy depressziós, és ezért ilyen. Felnevelt, gondolom támogatta a tanulmányaidat, ezért megérdemli, hogy tartsd vele a kapcsolatot, illetve ha hajlandó szakemberhez fordulni a problémájával, akkor állj mellé. Azt viszont sem Isten, sem ember nem várhatja tőled, hogy feláldozd a saját életedet az övéért. Neki sem lenne jobb ettől, hidd el.

Mond meg neki, hogy nem örökre mész el, meglátogatod majd. És a látogatásod idejére szervezzetek olyna programot, amit mindketten élveztek, pl közös film akár tesóddal. Akkor az együtt töltött idő szebb lesz.

Nekem most milliószor jobb a kapcsolatom a családommal, hogy kolis vagyok. Míg távol vagyok, mindenki hiányol, ha hazajövök, mindenki igyekszik normálisan viselkedni.

Nem mondom, hogy tuti tipp, de néha a külön töltött idő javít a dolgokon.

Költözz el.

Nekem az anyámmal volt ilyen kapcsolaton, vagy még talánurvább is. Nem egyszer ki is dobott a házból,lévén elmehetek én ám a bús p*csába. Aztán mindig apám vhogy kibékített minket. Rengeteget veszekedtünk, volt h hetekig ki sem békültünk csak kerülgettük egymást. Kolis voltam és sokszor még hazajönni se akartam, mert minek. Apám dolgozik nincs otthon, anyammal meg csak veszekedek. Igazából csak a tesvéreim miatt jöttem haza. 2 éve vagyok együtt a párommal, ő kb 3 falunyira lakik tőlunk, hozzáköltöztem, bár e körül is vol sokszor vita. Ha otthon vagyok aza rossz, ha elmegyek az a rossz. De mióta nemélek otthon, azôt ajó a viszonyunk, tudunk normálisan beszélgetni, eljárunk együtt vásárolni,moziba, vagy csak úgy beülünk vhova enni. Felfogta, h ha viszont akar latni, akkor normálisan kell viselkednie és hiányzok neki, DE: két dudás nem fér meg egy csárdában ;)