Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Mi a véleményetek róla?...

Mi a véleményetek róla? (Esetleg személyes tapasztalat)

Figyelt kérdés
21 éves fiú vagyok. Jelenleg egyetemre járok és hétvégente dolgozok. Anyám mindig baszogat, hogy miért nem megyek ismerkedni, amire én azt felelem, mert nem hívott senki. És valóban így van, a lányoknak nem jövök be, a fiúknak nem vagyok túl menő hogy elhívjanak valahova (no cigi, no pia). Nem tudom minek tartanak, de én nem töröm magam ha egyszer senkit se érdeklek. Természetesen szűz vagyok, no csók, no kézfogás, semmi, de egyszerűen nem érdekel. Nem tudom, hogy ezt most abnormális vagy mi, de ha nem változik semmi tőlem maradok ilyen életem végéig, elvégre nem vagyok bunkó senkivel, érdeklődő vagyok a többiek iránt éppen csak mindig lepasszolnak. Tulajdonképpen egy jól nevelt gyerek vagyok ezért nem is értem, hogy anyám mit értetlenkedik, amikor mindent úgy csinálok ahogy nekem kellene. Érdekelne erről a véleményetek.

2014. jún. 2. 22:05
1 2 3
 11/21 A kérdező kommentje:
Bocs de szerinted mégis hogy jutottam idáig. Ha 18 éven át le vagy korlátozva, akkor nem fog egyszerre minden az öledbe hullani ami eddig kimaradt. Sőt éppen ellenkezőleg négyzetesen csökken az esélye hogy valami is megtörténik. Csak eddig nagyon könnyű volt azt mondani, hogy gyerek vagy nem teheted meg. Amúgy nem mintha ez azt jelentené, hogy többet foglalkoztak volna velem, gyakorlatilag mindig saját magamra voltam utalva. Szép dolog ez a dolgozz meg érte, de én úgy látom, hogy senkit sem érdekel mennyit dolgozom érte, a végeredmény ugyanaz.
2014. jún. 3. 08:10
 12/21 anonim ***** válasza:

Szerintem sem azzal van a baj, hogy "elcseszték a nevelésed", vagy mert nem iszol és nem cigizel. Az a baj, hogy negatív vagy, unalmas, fásult, és gyanítom állandóan másra fogsz mindent, te soha nem tehetsz semmiről. Te csak a jól nevelt áldozat vagy. Mindig. Mindenhol. Meg te vagy az egyetlen jól nevelt ember a Földön, mindenki más alja népség, te sokkal jobbnak hiszed magad, ugye? Azért van néhány fokozat a züllött partydrogosok és a "no life sznobok" között.

Egy ilyen emberrel persze, hogy senki nem akar együtt lenni, a franc se akar egy nyomasztó alakkal lógni. Vagy változtatsz, vagy tényleg elfogadod a helyzetet és nem nyafogsz rajta. De azzal nem vagy előrébb, hogy másokat hibáztatsz és nyalogatod a sebeid, miközben eltelik az életed.

2014. jún. 3. 08:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/21 A kérdező kommentje:
Komolyan azt hiszitek, hogy én így vélekedek azokról akiknek más az élete? Ne adjatok ilyet a számba ha egyszer nem mondtam. Egyébként abban a közegben ahol az iskolás éveimet töltöttem a legjobb szocializációs lépcső volt a bulizás és én ebből kimaradtam, de nem önszántamból. Amúgy meg pont nem olyan embernek ismernek mint aki be lenne fásulva, de ez nem jelent automatikus elfogadottságot. Engem pontosan ez érdekelne, hogy ha minden klappol akkor miért nem vagyok egyetlen közösség része sem?
2014. jún. 3. 09:34
 14/21 anonim ***** válasza:
Mert vannak olyan emberek, akik az egész éltüket magányosan élik le. De ez is csak választás kérdése. Tudom, mert sokáig én is úgy éltem. Kirekesztve a társaságból. És csak utólag értettem meg, hogy ez tulajdonképpen a saját döntésem volt. Mikor azt mondtam, hogy ebből elég, nem akarom többé csak nézni, ahogy mások élnek, akkor nagyon gyorsan meg is változott a helyzet. De a magányosan töltött évek emléke örökre bennem maradt.
2014. jún. 3. 09:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/21 A kérdező kommentje:
Na jó, de én folyamatosan próbálkozom. Nem zárkózom be és pontosan ez a baj, hogy nem értem miért vagyok kirekesztve.
2014. jún. 3. 09:44
 16/21 anonim ***** válasza:
Hogyan próbálkozol? Mit teszel? Jó helyen próbálkozol?
2014. jún. 3. 09:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/21 A kérdező kommentje:
A mindenhol kielégítő válasz. Tényleg a munkámba és egyetemen is és azon kívül. Nem értem, hogy mi lehet a probléma. Már voltak olyanok barátok és jövendőbeli barátnőnek gondolt lányok akiktől megkérdeztem hogy mi a baj velem és ugyanazt a mantrát nyomta le mindenki a torkomon. Ezen válaszok mögé meg nem tudtam nézni, mivel majdnem pontosan ugyanaz volt minden alkalommal. El tudjátok képzelni, hogy éveken ugyanazt nyomják a képedbe miközben te gyerekből felnőtt leszel. Így hogy fejlődjek abba az irányba ami a megfelelő lenne?
2014. jún. 3. 09:52
 18/21 anonim ***** válasza:
Mi az a válasz?
2014. jún. 3. 09:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/21 A kérdező kommentje:
Ahol csak emberekkel találkozom.
2014. jún. 3. 09:58
 20/21 anonim ***** válasza:

Férjemnek első komoly kapcsolata voltam, és nekem is ő az első.

Igazi stérber volt, csak a tanulás érdekelte. Én is csak a tanulásnak éltem, ezt várták el tőlem a szüleim. Nem jártunk sehova.

Sokszor gondolkodtam akkor rajta, hogy egyedül fogok maradni, senkinek sem fogok kelleni, mert nem vagyok igazi szépség, nem vagyok se menő, se semmi. Csak egy szürke kisegér.

Végül a barátaim unszolására elmentem az egyetemi gólyabálba.

Férjem szintén elrángatták a barátai. Ott találkoztunk.

Mintha a másik felem találtam volna meg. Azóta annyira elválaszthatatlanok lettünk, mint az idős házasok. Igaz, több, mint 10 éve vagyunk együtt.


Még semmivel sem vagy elkésve, te is megtalálhatod a párod. Csak ne zárkózz el a lehetőségektől, és nem okolj mást a helyzetért.

2014. jún. 3. 14:22
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!