Apám nem akarja hogy önálló legyek, miért?

Szia,

Budapesten nincs barátod, rokonod vagy ismerősöd akinél egy -két hónapig meghúzhatnád magad?

én majdnem ugyan így jártam, csak engem 18 évesen, érettségi után anyám új, kiállhatatlan pasija üldözött el, tipikusan ugyanolyan mint apukád/ bocsi/. nem bírtam mellette viszont pénzem nem volt. a legjobb barátnőmnél lakhattam néhány hónapig amíg találtam munkát, utána társ bérletbe költöztem, ahogy tudtam. A helyedben nem sokáig tűrném, ha nem fizeti hát nem fizeti, viszont 23 évesen, ha nem tudod elviselni, lépned kell, mert ez csak rosszabb lesz. tudom miről beszélek.

azt nemtudom hogy fél-e hogy egyedül marad, hisz ott van az öcséd, bár kérdés vele mennyire jó a kapcsolata.

Nálam az önálló élet azt jelenti, hogy először megkeresem a költözéshez szükséges pénzt és utána költözök. Ne fizesse ő a lakhatásodat még akkor se ha csak egy haviról van szó. Az-az egy havi lakhatás itt a fővárosban ha egyedül akarsz élni, kaucióval, bérleti díjjal, élelmiszerrel, egyebekkel együtt 150 000- 200 000 forintot jelent.

Ezen kívül pedig még rengeteg alapvető dolog kell a mindennapokhoz, amik nélkül nem fogsz boldogulni, és ezek megvásárlása is pénzbe kerül.

Lehet, hogy zsebből kifizetné csak olyan komolytalannak tűnik így ez az egész.. Önállósodás, külön költözés de azért Apu fizesse ki az első hónapot, meg ha mégse jön össze valami munka akkor még a másodikat, meg a harmadikat, meg a negyediket is. Gondolom ő sem vesz így komolyan téged. Először bizonyítsd be, hogy képes vagy megállni a saját lábadon és utána költözz el, éld az életed. :) Ha úgysem tudod elviselni akkor más megoldás nincs csak ez az egy.

Lehet hogy hosszab távra jobb ötlet lenne összehozni valakivel. Talán akkor megnyugodna és belátná, hogy téged úgy tud segíteni ha mindenben támogat(nem csak anyagilag)

U.i: nem nagyon tudom, hogy hol laksz, de pesten sincsen kolbászból a kerítés!

A válasz egyszerű, Te válaszoltad meg: Nem vagy önálló.

" egyébként jól élünk, szóval zsebből ki tudná fizetni az egy havi lakhatásomat "

Rájuk támaszkodnál. Keresd meg a lakhatásodra a pénzt, és költözz el, majd a tényt közöld otthon. Nem kell a jóváhagyásuk.

"Én viszont nem tudom elviselni sajnos, akármennyire is illene."

Tévedésben vagy: agresszorrá lett embert - még ha az az édes szülőd is - sem nem illő elviselni, sem nem szükséges, sőt, a saját magad lelki egészsége érdekében hiba és baj, ha elviselni akarod.

Apád birtokló és negítv ember, aki minden erejével azon van, hogy magához kössön és tönkretegye az önbizalmadat (az a csoda, hogy egyáltalán bármennyi is van).

Költözz el, keress lakást, és csakis telefonon beszélgess vele. Minél ritkábban találkozzatok! Amikor ordítani kezd a telefonban, akkor azonnal mondd meg neki, hogy azért, mert ordít és nem tisztel téged, le kell tenned a telefont most azonnal.

Továbbá erősen javaslom, hogy mivel még csak 23 éves vagy és valószínűleg kellően rugalmas ember, akin most még ki lehet kalapálni apád rúgásainak a helyét, igen jó volna, ha elmennél egy szakemberhez. A munkád látja a kárát annak, ha a belédvert "ez se jó, az sem jó, nem lehetsz jobb, mint én" stb. apai önsorsrontó és negatív lelki parancsokat nem írja felül benned valaki - olyan, aki ért is s szakmájához.

Ha pénzed van, akkor egyenesen magándokihoz menj, és ne számolgasd a pénzt, hogy mi mennyibe kerül. Rólad van szó!