Anyukak! Hogyan vegyem ra az anyukam, hogy egy kicsit felre tegye a munkajat es kikapcsolodjon? Hogyan ertessem meg vele, hogy nem minden a penzrol szol es jo lenne ha tobb idot toltene velunk?

Nem vagyok anyuka, de amúgy sem értem, miért csak ők válaszolhatnának...

Szóval az a gond, amit 15 évesen még lehet, hogy nem látsz, hogy a legtöbb munka nem olyan, hogy én döntöm el, mennyit dolgozom. Nem arról van szó, hogy beállítom, hogy havi X bevétel elég, ha ezt elérem, visszaveszek és pihenek kicsit...

Még akkor sem, ha vállalkozó vagy bármi miatt teljesen önálló az ember. Tehát nem külső, beosztotti "kényszerről" beszélek.

Manapság olyan a helyzet, hogy minden lehetőségek meg kell ragadni a munkára, senkinek nem mondunk nemet. (Mármint nyilván normális határokon belül gondolom, nem illegális dolgokról beszélek.)

Csak egy példa: ha fodrász vagyok, nem mondhatom, hogy egy nap elég 5 frizurát elkészíteni, és a hatodikat elküldöm azon a címen, hogy elég a pénz, és pihenni is szeretnék. Mert, ha elterjed, hogy elküldtem valakit, senki sem fog egy idő után jönni - egyszerűen megszűnik a bizalom. És akkor 5 sem lesz, sőt, egy idő után négy se, három se, stb.

Szóval lehet, hogy anyukádnak nincs választása: vagy így dolgozik, vagy egy idő után azon kapja magát, hogy már bizony nincs megfelelő bevétel sem.

Örülj neki, hogy legalább ő jól keres. Sokan éhbérért dolgoznak ugyanígy!

Nem tudom, hogy a testvéred hány éves. Valószínűleg még mindketten jócskán eltartásra szorultok egy darabig. Ha édesanyád az egyetlen kereső a családban, attól fél, ha ő kiesik, ott maradtok megélhetés nélkül.

A család eltartásának teljes felelőssége a vállán van, így nem egyszerű kikapcsolni.

Szia,

édesanya vagyok.

Először is örülök neki, hogy egy 15 évesben ez az igény így megfogalmazódik. Ez már egy jó kiindulópont lehet.

Tudod én is egyedülálló vagyok és bizony ilyen élethelyzetben sokszorosan többet kell teljesíteni, mint annak, aki mellett van egy társ. Sokkal nagyobb érvágás lehet egy elvesztett munka (mert az egész család megélhetése a tét és nincs társ, akinek a keresményéből felszínen lehet maradni pl. a következő munkahelyig stb.)

Ha nekem lennének ekkorák a gyerekeim, akkor én annak örülnék, az segítene nekem kikapcsolni, ha:

- kérés nélkül besegítenének így nyári időben egy kicsit jobban a házimunkába. Ha azt szeretnéd, hogy édesanyád el tudja engedni magát, akkor ha otthon rendet csináltok, bevásároltok esetleg (beszéljétek azért meg az anyagiakat pl.) vagy összedobtok egy egyszerű vacsorát, kimostok, kiteregettek- szóval ha nem várja a munka után otthon napi további 2-3-4 óra házimunka, az sokat jelentene.

Ennyi idős gyerekek már szinte mindent meg tudnak csinálni és az hatalmas segítség.

Tudom, hogy azonnali eredményeket vársz/várnál ettől is, de kérlek fogadd el, hogy nem egyik napról a másikra fog leengedni anyukád- ahhoz is idő kell, hogy megszokja a jót. Vagyis ne 1-2 napig csináljatok rendet, ne 1-2 napig könnyítsetek az otthoni terhein, hanem kalkuláljátok be, hogy akár egy hét is eltelhet, mire tényleg tudatosul benne a változás.

Az lenne az igazán jó, ha ezt a plusz besegítést a nyár folyamán valamennyire fenn tudnátok tartani- mert a stressz leengedéséhez is idő kell ám.

Hacsak nem valami egetrengető nagy lelki baj van- adjatok neki egy kis lélegzetvételnyi szünetet- ha hazajön a szép, tiszta otthonotokba, akkor ne nagyon támadjatok rá a tinis lelki dolgokkal (amik fontosak, csak tudod napi 8-9-10 óra munka után 10-20-30 perc csend az hatalmas kincs). Hidd el, hogy ha ezt a szusszanást, csendet meg tudnátok adni anyukádnak, akkor sokkal figyelmesebben lenne képes hallgatni, meghallgatni téged is. Kifáradt aggyal nehéz azonnal a munkahelyi elvárásokból átkapcsolni az otthoni csevegős beszélgetésbe.

A legjobb az lenne, ha tényleg kapna egy nyugis fél órát, nyumjatok egy könyvet a kezébe, küldjétek el egy kád vízbe beülni vagy az is jó, ha olvashat egy pletykalapot stb.- ami nálatok szokás, amiről úgy gondolod, hogy jót tesz anyukádnak- csak egyedül, csendben tegye.

Tudom, ti mennétek mindenfelé, neki meg lehet, hogy a pihenés lenne nagy áldás. Gondolkodj el, van-e olyan lehetőség, ahol mindkettőt lehet? (pl. ha strandra mennétek, ti már nagyok vagytok, tudtok úszni, csúszdázni, egyik medencéből be, másikba ki- ő meg esetleg tudna egy könyvvel napozni, pihenni- valami ilyesmire gondolok).

Ha van ilyen ötleted, akkor tálalhatod neki, főleg ha ehhez vállalod pl. azt, hogy neki nem lesz belőle plusz munkája, mert megcsinálod a szendvicseket, a tesód meg összekészíti a strandos cuccokat stb. Nézz utána, hogy milyen a közlekedés, mennyibe kerül a belépő és kész tervvel állj elé :)

Ha segítesz neki abban, hogy ne hajszolja magát, akkor rád is több figyelme jut majd.

Remélem, sikerül- drukkolok nektek.