fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Miért undorodhatok betegesen...

Miért undorodhatok betegesen a szüléstől, a terhességtől, magától a női élettől? De gyereket azonban szeretnék.

Figyelt kérdés
Sejtem, milyen dolgok állhatnak a háttérben, ám ha ezekre fény is derül, változni sajnos a dolog nem fog: hormonszintmérés bizonyítja, hogy 90%, hogy nem is tudnék teherbe sem esni, szinte semmi ösztrogént nem termelek, amit nem is bánok, ugyanis taszít a terhesség, a szülés, és minden, ami ezekkel a borzalmakkal kapcsolatos. Már egy terhes nő látványa is visszataszító, csak sajnálni tudom. Azonban mind e mellé nagyon szeretem a gyerekeket, ők is engem, de nem is szülőként, hanem mint egy nagytesó. Párom unokahúga is nővérének szólított. Félreértés ne essék, nem a gyerekekkel van bajom, sőt! Az egészen csöpp kisbabán kívül a totyogóssal is olyan jókat tudok játszani, hogy még a nagyanyja is csak bámul. Nincsenek különösképp olyan félelmeim sem, hogy jaaaaaj, a külsőm, elég fiús lány vagyok, úgyhogy nem emiatt van bajom. De a folyamattól, ami megelőzi ezt az egészet úgy irtózom, mint egy kivégzéstől.

#gyerek #szülés #terhesség
2014. júl. 14. 14:06
1 2 3 ❯
 1/28 anonim ***** válasza:
93%

Azzal kezdeném,hogy tökéletesen megértelek!!

Én is valahogy így vagyok, bár én a hormonszintemről nem tudok nyilatkozni (de véleményem szerint lehet némi bibi mert sok minden nem normális nálam :D)

Ha ennyire jól kijössz a gyerekekkel nem gondoltál még óvónő/tanitó szakmára?

És a gyerekvállalásnak sincs semmi akadálya, rengeteg gyerek vár örökbefogadásra :)


17/l

2014. júl. 14. 14:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/28 anonim ***** válasza:
29%
Hány éves vagy?
2014. júl. 14. 14:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/28 anonim ***** válasza:
90%
Nem tudom mitől, de én se bírok rágondolni sem. :) Nem tudom elképzelni, hogy valaha is átéljem ezeket a dolgokat. Minden elismerésem az anyukáké. Én még közeledve a 30hoz se akarom, sőt taszítom magamtól a gondolatot.
2014. júl. 14. 14:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/28 A kérdező kommentje:

23, és körülbelül 12 éves korom óra csak rosszabbodik a női élethez való hozzáállásom.


Amúgy gondolkodtam ezekben a szakmákban is, még sérült gyerekekkel is szívesen foglalkoznék, most nyáron lehet, hogy mozgássérült gyerekekkel megy táborozni. :) Továbbá a vak gyerekekkel is szívesen foglalkoznék.

2014. júl. 14. 14:14
 5/28 anonim ***** válasza:
84%
Nem vagyok orvos, de el tudnám képzelni, hogy ha az ösztrogénszinted a "normális" szintre emelkedne, akkor ezek a gondolatok egy csapásra megváltoznának. Úgy tudom a hormonok nagyon durván bele tudnak keverni az ember érzelmi/gondolati világába.
2014. júl. 14. 14:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/28 anonim ***** válasza:
82%

Na! Azért a női élet nem szülést jelent.


Engem is elborzaszt az egész "nő benned egy lény" dolog, fel sem tudom fogni, hogy bírják ki a kismamák, én pánikrohamot kapnék.


De női életem van, nő vagyok, olyan, akit a társadalom "nőies nőnek" mondana.

2014. júl. 14. 14:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/28 anonim ***** válasza:
60%
Férfi vagyok, de ha arra gondolok, hogy egy alien nő a hasamban, kiráz a hideg. Tudom, hogy a hormonok a nőkben gondoskodnak arról, hogy ne így nézzenek arra aki bennük nő, de a tény az tény.
2014. júl. 14. 14:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/28 A kérdező kommentje:
Fuh, én világ életemben menekültem a nőies léttől, amikor még lányos voltam, nap mint nap szenvedtem, utáltam az egészet, de nem tudtam, mi a baj. A terhesség óriási felelősség, nem is a gyerek zavarna, hanem az, hogy az ő élete tőlem függ, hogy elég egy rossz lépés, és megtörténik a baj, és ha valami csoda folytán mégis megfoganna, kihordani ezer száz, hogy nem tudnám, az alkatom sem olyan. Tudok, és szeretek játszani a gyerekekkel, de kilépni nem tudok ebből a "nagytesó" szerepből.
2014. júl. 14. 14:28
 9/28 anonim ***** válasza:
64%
Nekem teljesen jó a hormonszintem, terhes is lettem, aminek nagyon örülök, de nehezen viselem a terhességet és rettegek a szüléstől. Valószínűleg azért, mert kánikulában ráadásul úgy, hogy a negyedik emeleten lakunk (lift nincs) annyira nem vicces minden órásnak lenni és még szülni se szültem. Csak azt mondják, hogy véres, fáj, és persze csodálatos... De szerintem hülye, aki ilyen kiszolgáltatott helyzetben nem fél az ismeretlentől.
2014. júl. 14. 14:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/28 anonim ***** válasza:
100%

Ha eljön az ideje, fogadj örökbe. :) Nekem nagyon boldog életet biztosítottak a SZÜLEIM, akik örökbe fogadtak. Vállalhatsz gyerekekkel kapcsolatos munkát, ahogy javasolták előttem is.

Ettől függetlenül a lelki okokra kellene rájönnöd, és talán pszichológus segítsége se ártana hozzá, hogy végül úgy érezd, rendben vagy lelkileg. Sok sikert kívánok az életben.

2014. júl. 14. 14:35
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »
Családi kapcsolatok - Szülő-gyermek kapcsolat kategória kérdései »




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!