Nagyon félek a terhességtől? Más nőknél ez hogy volt?

Én betegesen rettegtem a szüléstől, a Telki Magánkórházba mentem, császármetszést lehetett kérni, nem szóltak semmit, csak fizetni kell.

A műtét után 6 órával már zuhanyoztam. Semmi gond nem volt, megérte, rengeteg fájdalomcsillapítót adtak..

A gyerek végig a szobámban volt 4 napig és az apuka is.

A szülési fájdalom egyébként valamiféle húzó erős fájdalomra hasonlít, nem olyan fájdalom, mint a fogfájás stb. Mintha ki akarnának belőled húzni vmit.

hidd el,szinte minden nő ugyan így érez.

ha már elérsz a szülésig,-már nem fogsz félni,csak túl akarsz lenni rajta. És lehet kérni epidurális érzéstelenítést is ha ennyire félsz a fájdalomtól.

nem véletlenül találták ki azt a 9 hónapot:)

nem lesz gond,minden egyes fájással ahoz kerülsz közelebb,hogy a babádat tarthasd a kezedben:)

A császármetszés egy komoly hasi műtét,csak akkor szabadna alkalmazni mikor nagyon muszáj.

Kicsit furcsállom ,hogy valaki utána 6 órával már járkál.Nekem epivel csinálták 12órát mozdulni nem tudtam.

Jobb a természetes szülés.Mondom ezt úgy ,hogy én szültem így is ,úgy is.

Én nem a fájdalomtól félek, hanem attól, hogy túl korán jön a baba. Először szeretném befejezni a sulit, egyetemre menni vagy szakmát szerezni, dolgozni pár évet. Tehát majd olyan 25-26 évesen lesz téma a babavállalás. Addig is marad a fogamzásgátló (eü. okok miatt is szedem), majd ha elkezdek nemi életet élni.

16/l

Nézzétek, lányok, én már szültem, tapasztalatból írok!

Higgyétek el, előtte baromira nem féltem, még a fájások indulásakor se. Aztán 16 óráig vajúdtam, és azt hittem, kész, meghalok, ennyi volt.

Nagy szenvedések közepette, de megszületett a kisfiunk, és esküszöm, amikor rámtették, és ránéztem, totál elfelejtettem minden szenvedést, és csak azt éreztem, hogy ezért a kis csodáért érdemes volt!

És tudjátok rajtam kívül még hány anyuka érezte ezt világszerte?:)

Szóval nehéz, fájdalmas, de mindenért kárpótol a "végeredmény". Ráadásul van aki már 3 óra alatt is megszül (csúnya szó , bocs, csak mást nem tudok írni), pedig első baba....Szóval a fájdalom csak egy mellékes dolog, így utólag belegondolva.

nagycsaládos anya:

sokat szorong a kismama 9 hónapig, nehéz is a vége felé - és utána nehéz a sok aggódás -felnevelés.

Közben: a szülés: katartikus élmény. Egy olyan szenvedés - aminek értelme van - és ezért ez nem sorolható semmi máshoz. Egy új élet bukkan a világra. Természetesen kell, hacsak nincs valami orvosi indok, mindig a természetes a legjobb.

A csecsemő

is szenvedi, ha szül a nő.

Páros kínt enyhíthet alázat.

József A.

De aranyosak vagytok! :)

Csak azt az egyet gondoljátok végig, hogy mindannyiunkat megszülte az anyukája, sőt, nagyon régen otthon szültek a nők. A természet tudja a dolgát. És hidd el, mikor már ott vagy, az a legfőbb gondolatod, hogy a babádnak minél könnyebb legyen, nem a te fájdalmad a fontos, hanem hogy segíts a picinek minél hamarabb túl lenni az egészen. Még annyit, mikor megszületik a kicsi, olyan euforikus állapotba kerülsz, hogy egy pillanat alatt felejtesz el minden fájdalmat, soha olyan boldog nem voltál, mint akkor leszel. Én már elég régen szültem, de azóta is végigfut rajtam egy nagyon jó érzés, ahányszor visszagondolok a gyerekeim születésének pillanatára. Pedig én is, mint annyian érzéstelenítés nélkül, simán szültem az éppen ügyeletes orvosnál. De csak szép emlékeim vannak.