Mit tudnék tenni ilyen szituációba?

Az a helyzet, hogy nagyszüleimmel éltem már egész kisgyermek korom óta. Sajnos mamám nem 1 éve meghalt.. így 2-en maradtunk nagypapámmal. Az a helyzet, hogy mellette egyszerűen nem lehet megmaradni. Olyan rossz természete van, hogy az valami elképesztő. És még mi előtt valaki mondaná NEM, NEM VELEM VAN A HIBA!! Nagynénjémnek is ő volt a nevelőfaterja ő sem bírta elviselni. Mindenért kötekszik azt hiszi, hogy ő nagyon okos, mindenkinél okosabb meg, hogy az emberekben nem lehet megbízni (ezért nincsenek is barátai) azt mutatja magáról a külvilágnak, hogy ő egy nagyon menő ember meg minden, holott egy csóró senki. Semmit nem tett le az asztalra a hitelt feltudta venni, ami most anyukámra, nagynénjémre és a nagybátyjámra szállt (Mivel mama nevére volt felvéve) Ő ítélkezik mindenki felett. Most rászokott arra, hogy facebookozik a telefonomon, amit mindenhova magával visz a munkahelyről írogat nekem, AMI EGYSZERŰEN IRRITÁLÓ, hogy felvette azt a rohadt netes szlenget... Mindent nagyon negatívan lát azthiszi, hogy az ő élete milyen rossz meg minden, hazajön a munkából kötekszik (nem én vagyok a lusta... mindent megteszek, amit tudok) Olyanokból problémát csinál, hogy én lemegyek fogkrémet venni magamnak, hogy tudjak fogat mosni... már a tököm ki van az egésszel folyton izél, hogy én nem megyek ki vele beszélgetni. Aha, persze, hogy nem megyek ki vele beszélgetni.. a beszélgetés úgy néz ki, hogy ott nyomogatja azt a rohadt telefont elkezdi mondani, hogy ilyen meg olyan tartozás van ez meg az a számla nincs befizetve.. mégis mit vár tőlem? Egy 15 éves fiú vagyok majd én megváltom neki a világot? Olyanokat mondd, hogy ő koldusbotra jut.. oké, neki kellett volna megalapoznia a jövőjét... rengeteg dolgot tudnék még mesélni.. számtalan ilyesféle történetem van.. egyszerűen nem tudok mit csinálni.. anyukámhoz nem mehetek, mivel ő elköltözött egy másik palihoz, ahova én nem akarok lemenni.. nem tetszik a környezet, ott is csóróság van ráadásul a csávó sem szimpatikus... édesapám elhagyott kisgyermek koromban konkrétan nem is ismerem.... egyedül vagyok ebbe a kib**ott világban és nem tudok mit csinálni..? Olyan szépen ellehetne élni, ha nem idegeskedne mindenen, nem látna mindent olyan borzasztóan szörnyűnek nem csinálna a kis dolgokból hatalmas problémát.... és itt nem azzal van a gondom, hogy picit szegényesen kell élni, hanem azzal, amit az imént felsoroltam... folyton mondogatja a hülyeségeit, hogy én így fogok rá**szni az életbe meg úgy, mert milyen naív vagyok (mert valamilyen szinten én szeretem azt hinni, hogy az emberek jók és erre rengeteg pozitív példát is látok)... hát most ennyit sikerült kiadni magamból.. esetleg örülnék, ha valakivel erről picit eltudnék beszélgetni :(

15/F