Rossz anya az aki hiperaktív gyermekének figyelemserkentő gyógyszert ad orvosi ajánlásra miután évekig végigpróbált minden mást amik nem segítettek?

Gondolom ezt találtad a legjobb megoldásnak. Csak szomorú vagyok, amikor a gyereknek kell alkalmazkodni az iskolarendszerhez, akár gyógyszerezés árán is, mert annyira rugalmatlan és képzetlen az egész, hogy nem tudják őt befogadni úgy, ahogy van. De mindent a piros pontokért és az elismerő tanárnéniért...

Alternatív iskolákon nem gondolkodtatok, ahol nem a teljesítmény a lényeg, hanem az, hogy önmaga lehessen?

Miért kell neki nyugodtan és precízen "dolgozni" ? Dolgozni? Nem a gyógyszerezéssel nem értek egyet, hanem azzal, hogy olyat kell csinálnia, ami nem neki való, és ezt akár gyógyszerezés árán is el kell nála érni. De ha neked/neki/nektek így jó, akkor miért nem vállalod a véleményed és teszel másokéra? Ha meg vagy róla győződve, hogy neki jó ez így, akkor nem mindegy, mit mondanak "sokak"?

Én inkább iskolát keresnék a gyerekemhez, mint gyógyszerformát az iskolához, de mások vagyunk. Ha ti így vagytok nyugodtak, akkor hol a probléma?

A legjobbat akarod a gyerekednek, miért lennél rossz anya? A hülyékkel meg nem kell foglalkozni.

Valahol jogos az amit az első mond, de 1 rendszer nem tud úgy alkalmazkodni több száz gyerekhez, hogy az ne menjen a munka rovására.

Nyilván a legjobbat akarod a gyerekednek. Nyilván megpróbálod a gyereket felkészíteni arra, hogy lehetőleg mindent olyat el tudjon sajátítani, amit a többi gyerek is tud. Mert szeretnéd, hogy amikor majd felnőtt lesz, ne szenvedjen hátrányt.

Nem vagy rossz anya.

Nagyon könnyű úgy ítélkezni, hogy a nagy többség azzal sincs tisztában, milyen egy hiperaktív gyerekkel együtt élni.

Sokszor kapom én is bántó megjegyzéseket a környezetemtől, és igen hamar megtanultam a lehető legjobb megoldást: lesza.rom.

Neked is ezt tudom tanácsolni!

Az első és legfontosabb, amit sokan nem vesznek figyelembe:

EZ A GYEREKNEK IS JÓ.

Végre sikereket ér el ott, ahol eddig csak kudarcok érték. A hiperaktív gyerekek nagyon, de nagyon szeretnének megfelelni az elvárásoknak, és hiába igyekeznek: csak büntetést, ellenállást, és kudarcot kapnak cserébe. Nem is értik, mi azzal a baj, ahogy viselkednek, elvégre nekik ez a normális. Változtatni pedig képtelenek rajta, sem egyedül, sem segítséggel nem megy.

Akinél hat a gyógyszer, ott gyökeres változást tapasztalhat mindenki. A gyerek is!!! Végre siker koronázza az erőfeszítéseit, pozitív visszajelzéseket kap, elismerik, dicsérik és jutalmazzák (pirospontokkal pl.)

Jobb a szülőnek, mert nem csak az ő élete lesz kicsit könnyebb: a gyerekét is boldogabbnak látja.

A hiperaktív-figyelemzavaros gyereknek ugyanis nincs más vágya, mint olyannak lenni, mint a többiek. Megfelelni az elvárásoknak, dicséretet kapni. Ő "jó" akar lenni.

Ebben segít neki a gyógyszer, ami jelen esetben tényleg hat is.

Kamaszkorban akár még enyhülhet is a figyelemzavar, és akkor el is lehet hagyni a gyógyszert.

A gyereket az teszi tönkre, ha a környezete ellenséges, elfordul, minden cselekedetét negatívan értékelik. (Pl. végre tud viselkedni, hála egy gyógyszernek, erre az se jó...). Az ilyen gyerek lesz szociopata, agresszív, drogos (mert a szintetikus drogok hatása eleinte hasonlít a figyelemserkentő gyógyszerére, a kezdeti sikerek felbátorítják, és aztán "elszállnak az adagok", rászokik és megfordul a hatása is.), alkoholista, szexfüggő, stb.

Kérdező: a gyerekre figyelj! Amíg neki jó, addig ne foglalkozz mással.

Úgy könnyű okoskodni másoknak, ha sejtelmük sincs arról, milyen ezzel a betegséggel együtt élni.