Most ez miért az én hibám? Ha meg őket valójában nem érdekli, akkor minek a cirkusz?

Anya mondogatja mostanában, hogy túl sokba kerülünk húgommal. Őszintén megmondom, igazából jogos és tudom, hogy igaza van. Kiszámolgattam, kb olyan 200ezerbe havonta. Ebben benne van az albérletünk, a zsebpénzünk, a kajánk, a ruhánk, a szórakozás, szóval minden. Tudom én, hogy sok, de ő meg csak mondja, de nem tesz semmit. Tavaly év végén mondtam, hogy akkor keressünk egy olcsóbb albérletet. Ki is néztem néhányat, mondtam menjünk el megnézni. Ebből annyi csapódott le otthon, hogy nekünk nem tetszik amit ők(!) választottak. Most komolyan, én fejre állhatok, ha ők ebben nem partnerek. A másik dolog meg tesóm. Nem tud úgy kijönni egy boltból, hogy ne vegyen valamit. Már nem férnek a ruhái, cipői a szekrényében. Mindig elmondják neki, hogy nem kéne, meg fölösleges, de legközelebb ugyan úgy kifizetik. Amit még nem tudok földolgozni, hogy folyton ellentmondanak maguknak. Pl 2 éve voltam Madridban egy hetet, elköltöttem az összes eurót amit kaptam. Haza jöttem és le lettem cseszve, hogy mégis hogyan tudtam azt mind elkölteni. Idén nyáron Londonban voltam egy hetet, most nagyon ügyeltem, hogy csak a legszükségesebb dolgokat vegyem meg, így egy csomó fontot haza hoztam. Na miért lettem lecseszve? Minek hoztam haza, azért adták, hogy elköltsem.... Most akkor mi van? Komolyan nem tudok kiigazodni rajtuk.

Ami meg a legjobban zavar, hogy folyton nekem mondják, pedig tesóm, simán a többszörösét tapsolja el mint én.