Ti mit tennétek, ha egyik napról a másikra kiderülne, hogy a gyereketek rendszeresen lóg az iskolából és alkalmanként drogot árul a társainak?

10-es voltam: azért javaslom a sok dolgoztatást, mert nálam bevált régen. Ahogy csináltam a fizikai munkát, bár rohadt dühös voltam, de azonnal láttam az eredményét, és azt gondoltam: "valami nagyot alkottam." és ha ezt érzi egy kamasz, akkor jobban megfontolja, hogy akar lenni valaki, ahelyett hogy elcseszi a saját és más életét.

A munkát pedig ne azért adjuk, hogy megalázzuk, hanem hogy legyen lehetősége helyrehozni. Különben nem ér semmit, ugyanugy szarnak érzi magát.

6:

Középiskolában egy osztálytársam így került hozzánk. Amíg velünk járt suliba, nem tudtunk róla semmit, kb. 1 hónapot volt, aztán nem jött többet, utólag mondta el az osztályfőnökünk, hogy ahonnan jött, ott egy rossz társaságban bűncselekményeket követett el (nem mondta, pontosan mit), a szülei azért küldték hozzánk, hogy kiszakadjon a környezetéből. Ez nem sikerült, mert végül a mi városunkban is volt valami balhéja, hogy ezután mi lett vele (börtön, 3. hely?), szintén nem tudom.

(Suliban nem csinált semmit, csak pár embertől kért kölcsön jelentéktelen összegeket, azt nyilván sosem kapták vissza.)

Szóval nem, a kiszakítás nem oldja meg a problémákat, ha súlyos a gond, mert aki ilyen útra tér, azt bizony saját döntéséből teszi, máshol is megtalálja a megfelelő társaságot. Fejben kell változnia! Nyilván a kiszakítás lehet emellett eszköz, de önmagában nagyon kevés.

Azért édes, hogy valaki azt hiszi, hogy egy kis drogdílert a gereblyézés majd eltántorít a szándékaitól.

A környezetből kiszakítással pedig olyan helyre kell transzportálni a gyereket, ahol nincs lehetősége a városban rendőrökkel balhézni stb. Az, hogy becseszik 200 kilométerre egy sima középiskola kollégiumába, ahol szabadon jár-kel tényleg nem megoldás, sőt, ott még szem előtt sincs. A manzárdos megoldás annál inkább. Vannak még ilyen iskolák, ahol a gyerekre személyesen figyelnek, ha nem úgy viselkedik, akkor mehet a konyhára dolgozni szabadidejében meg ilyenek ha meg "jó" akkor délután pl. 70 féle szakkörre lehet járni, nem az megy, hogy délután kettőtől esete kilencig az isten sem tudja a gyerek mit csinál, igazából nem is érdekel senkit amíg fizeti a kollégiumi díjat stb.

Nyilván környezetből kiszakítás és más iskolába küldés címén nem egy akármilyen helyről van szó.

elsőként hálát adnék az istennek, hog ynem aranylövéssel találtak rá valahol, vagy nem a börtönből kaptam a hirt.

második körben nem tippelgetnék, mi a teendő, hanem szakember tanácsát kérném, mert belátnám, hogy ha idáig eljutott akkor mint szülő csődőt mondtam, s a legjobb amit tehetek, a segitséget kérek addig, amig van miért kérni...