Boldogtalan vagyok és még a szüleim is rátesznek egy lapáttal! Mit kellene tennem?
A történet a következő. Felnőttem, egyetemre mentem, majd újabb szakot kezdtem, aztán munkába álltam és mégegy szakot elkezdtem levelezőn. Három diplomás nő vagyok, a szakmámban helyezkedtem el, amit imádok. A harmadik szakomat csak azért kezdtem el, mert érdekel, dolgozni nem valószínű hogy fogok benne, de kitudja még hova sodor az élet. Keményen megdolgoztam a helyemért, vezető beosztásban dolgozom egy cégnél, ahol megbecsülnek, szeretnek, tisztelnek, de az tény, hogy éjt nap alá téve dolgozom, ami olykor sok.
Sikeres nőnek mondhatom magam, aki megteremtette magának azokat a létfeltételeket, amiket szeretett volna. Ilyen téren nincs is probléma, büszkeséggel tölt el valamilyen szinten a karrierem és az életemnek ezen része.
Mindezek mellett a magánéletem egy hatalmas kudarc. Az élet megkeményített, helyt kell állnom a férfiak világában, tehát akikkel a munkám során találkozom többnyire messziről elkerülnek, mert azt hiszik a magánéletemben is ilyen "vaskalapos" vagyok. A baráti körömben már régen megházasodott mindenki, a hobbijaim színterén pedig nem lehet/nem tudok ismerkedni, pedig nyitott, mosolygós személyiségnek tartom magam. Ha még is sikerülne valakivel megismerkedni, az kb. addig tart, amíg elmondom mit dolgozok és milyen céljaim vannak az életben. Nem kell nekem gazdag és diplomás pár, csak legyenek céljai, vágyai az életben, amikért képes küzdeni, nem csak evickél a langyos vízben.
Nyilván velem van a gond, de egyszerűen a szívem szakad meg, hogy mindenki boldog, házas, gyereket vár. Családot alapítanak körülöttem, én meg ülök a pénzemen, hogy hülyén fogalmazzak, mert fiatalabb koromban fontosabbnak tekintettem a szakmai előremenetelemet bármi másnál. Azt gondoltam ezért komolyan küzdeni kell, a többi meg majd jön. Amikor a nagyvárosba költöztem tanulni, gyakorlatilag a magánéletem megszűnt létezni.
Ha nem marcangolnám magamat eléggé emiatt, akkor a szüleim és az egész családom rákezdtek 1-2 éve, hogy én örökre egyedül fogok maradni? Mikor lesz már unoka? Dédunoka? Nem akarnak öreg nagyszülők lenni. Mi a baj velem? Miért nem akar senki? Jönnek a családi ebédeknél a viccek arról, hogy örök "aggleány" vagyok.
Elmondtam már nekik, hogy ez bánt, de semmi változás.
A kérdés többrétű. Egyrészt mit kezdenél a családoddal, hogy leszálljanak rólad? Másrészt hogyan ráznád gatyába a magánéleted a helyemben?
válasza: válasza:
válasza:"Egy statisztika is kimutatta, hogy az olyan nők kelnek el a leghamarabb, akik csúnyábbak az átlagnál, alacsony végzettségűek és nem tekinthetőek versenytársnak"
Ezt nem tudom, h honnan vették.Lehet, h vannak olyan nyomi emberek, akiknek jo az, ha tündökölhetnek a màsik mellett, de sztem nem ez a jellemzö.én pl. szeretem, ha felnézhetek a pàromra, tanulhatok töle, büszke lehetek rà.Egyébként én is nagyon csinos, diplomàs nö vagyok, és soha nem volt problémàm a partnertalàlàssal, söt ugy kellett leràzni a pasasokat.Persze, ha csak a kérdezöt akartad ezzel vigasztalni, akkor jo :-)
Kérdezö!Probàlkoztàl màr azzal, hogy esetleg kimozdulj tàrsasàggal?
válasza:Szerintem nem kell semmit másképp csinálnod, mert az akire neked szükséged lesz és viszont, az majd úgyis rád talál!
Csak ne kezd ostorozni magad, hogy nem vagy jó, meg biztos valami baj van veled, mert ez nem igaz!
Az egészséges önbizalom vonzó!
Talán próbálj több időt szánni a kikapcsolódásra, az olyan időtöltésre aminek nincs köze a munkához, legyél a barátaiddal! Ilyen környezetben könnyebb az ismerkedés.
A szülők, nagyszülők, meg sajnos ilyenek.Elvárásaik vannak és ha azt nem teljesíted csalódottak lesznek.
De ez nem a te hibád mert nekik támogatni és segíteni kellene téged!
Néhány ember nem is veszi észre,(nem is érdekli) hogy mennyire bántó tud lenni amit mond.
Ők is emberek akik hibáznak, neked nem kell megfelelni nekik.
Ami eddig jellemezte a magánéleted, az jó tapasztalatnak! Lejjebb meg ne add az elvárásaidat, mert azt aki tényleg hozzád való azt majd úgyis érezni fogod!
Összegezve azt hiszem egyik kérdésedre sem tudtam válaszolni, de azt kívánom hogy ne hagyd magad bántani, és próbáld ezeket a dolgokat más szemszögből nézni, mert lehet, hogy amit eddig rossz dolognak láttál más megvilágításban az előnyödre fordíthatod!
válasza: válasza:Hány éves vagy?
Nem kell sehová sietni, te legalább tökéletes életet biztosíthatsz majd a leendő gyermekeidnek. Tán jobb lenne, ha az elfogadott többséghez hasonlóan, 19-20 évesen már várnád az első babát, aztán évente jönne még egy, és 25 éves korodra kiégett háziasszonyként ücsörögnél a legolcsóbb panelban a krumplistészta meg a sz*ros pelenkák között, míg a férjed 12-16 órában dolgozik, hogy tudjátok etetni a gyerekeket? Mert a nők jelentős része így végzi, és baromi büszkék a gyerekekre, csak épp hó végén nem telik vajaskenyérre sem. Elég csak körülnézni itt gyakorin, százával érkeznek az ilyen kérdések, hogy ki hogy oldja meg a nyomorúságos életét.
Másokat egyébként sose vegyél viszonyítási alapul. Az én általános iskolai barátnőim nagy része érettségi nélkül, szakma nélkül, kocsmai pultosként vagy kisboltos kisegítőként végezte, vagy gyárban. Van, amelyikük 19 évesen szült egy 40 éves pasinak, van, amelyik ennyi idős korára már a második gyerekét várta egy fiútól, aki éppen a szakmunkásképzőt próbálta elvégezni. Most akkor éljek én is így? Ugyan már.
Építettél karriert, van biztos háttered, rendezett életed, a szerelem meg úgyis jön, amikor jönnie kell. Nem kell sehová sietni, és főleg nem kell másoknak megfelelni. Nem akarnak öreg nagyszülők lenni? Miért, milyennek kéne lenni egy nagyinak, 30 évesnek talán?
A családomnak szépen megmondanám, hogy foglalkozzanak a saját életükkel, nem keltetőgép vagyok, hogy az ő kedvükért minél előbb szülni akarjak. Nem ők fogják felnevelni, hanem én, nem az ő gyerekük lesz, hanem az enyém. De ha babázni van kedvük, nyugodtan csináljanak ők gyereket, manapság már 60 évesen sem késő.
Ha meg keresni szeretnéd az igazit, akkor járj el minél többet, koncertekre, rendezvényekre, fesztiválokra... ismerkedj, barátkozz... akár társkeresőzhetsz is, sosem lehet tudni, hol és mikor találsz rá az igazira.
Egyébként milyen céljaid vannak az életben, amik ennyire riasztóak?
válasza:"legyenek céljai, vágyai az életben, amikért képes küzdeni, nem csak evickél a langyos vízben." - szerintem a legtöbb ember pedig ilyen, evickél a hát nem éppen langyos vízben. Lehet, hogy megijeszti a "jelölteket" az, hogy ennyire ambiciózus vagy. Ha ebből lejjebb tudsz adni, lehet, hogy több jelentkező lesz.
Szülők: ne hagyd rájuk, mondd, hogy téged zavar, ne emlegessék, majd jön, amikor jönnie kell. Ha szükséges, akkor erősebb hangon. (Bátyámról pl csak így szálltak le.)
válasza:Kedves Kérdező!
Megértem az elkeseredésedet, hasonló cipőben jártam én is. Azt tudom tanácsolni, hogy járj minél többet társaságba, de csakis olyanba, ahol hozzád hasonló kaliberű emberek vannak. Ne add alább az igényeidet csak azért, hogy hamarabb találj valakit magad mellé.
Mit jelent az, hogy a hobbijaid színterén nem tudsz ismerkedni? Pedig a közös érdeklődés jó dolog.
Én annyiszor hallgattam már a célzásokat a rokonság részéről, hogy egy idő után kialakult bennem az, hogy egyszerűen meg sem hallottam a megjegyzéseket. Ha valaki rákezdi, akkor csinálj úgy, mintha nem is hallanád, mintha figyelmetlenségedben észre sem vennéd, hogy hozzád beszélnek. Ha nyíltan neked szegezik a kérdést, akkor kedvesen annyit mondj, hogy keresed az igazit. A lényeg, hogy röviden zárd le a témát, teljesen felesleges erről hosszan beszélgetni.
Az a baj, hogy az egyetemet végzettek zöme még a suliban, vagy röviddel a végzés után párt talál, később már nem tud olyan spontán életet élni az ember, mint pl. egy kollégiumban.
Nem tudom, hogy hány éves vagy, te tudod, hogy meddig van időd a gyerekvállalásra.
Az biztos, hogy nem vagy könnyű helyzetben, mert ahogy múlik az idő, úgy csökken az esély a gyerekvállalásra, hiszen gondolom nem pár hónapos kapcsolatból szeretnél gyereket.
Szerintem járj minél többet nívós társaságba, randizz és keresd az igazit. De sosem görcsösen.
Ui: az éjt nappallá tévő munkával vigyázz, mert úgy megy majd el melletted az élet, hogy észre sem veszed. Élvezni is kell az életet.
:)
válasza:Köszönöm a helyesírási tanácsadást, bizony igaz. Nagyjából 14 éve fogtam utoljára nyelvtankönyvet a kezemben, ez van. Nem erről szóltak az egyetemista éveim, de örülök, hogy megragadtad a lényeget kedves hozzászóló. Megnyugtatlak, ebben hozzászólásomban is biztosan találsz majd valami hibát! A többieknek is köszönöm a válaszokat akár negatív, akár pozitív.
Sosem szoktam így bemutatkozni, de azért ismerkedésnél kb. a harmadik kérdés a "mivel foglalkozol?", hazudni pedig nem fogok. Úgy gondolom itt fontos momentum a kérdésemben, hogy ezen a területen sikeresnek érzem magam, ezért írtam le. Érdekes, emiatt a családom sem piszkál soha.
Hobbiként főleg sportoltok, szinte minden este. Egy edzőterembe többnyire nem azért megy le az ember, hogy ismerkedjen, de volt már rá példa persze.
A barátaimmal kirándulni járunk, vagy összeülünk valamelyikünknél, de havi egyszer csinálunk valami esti programot is minimum, szóval nem gondolom, hogy nem mozdulok ki eleget, haza szinte csak aludni járok, vagy itt is dolgozom, tétlenül nincs kedvem az üres falakat nézni.
Egyébként nem vagyok munkamániás, visszavennék a lendületből, ha lenne kiért/miért, de mivel nincs, ezért igyekszem másban megtalálni az örömömet és az a munkám, illetve a sport. Egyáltalán nem lenne probléma, ha egy vagy két fokozatot vissza kellene lépnem a ranglétrán azért, hogy a magánéletemben boldog lehessek, ahogy az sem lenne baj, ha heti 6 helyett csak háromszor mennék el edzeni.
A pártalálással nekem sem volt soha gondom. Voltak két-három éves kapcsolataim, de az IGAZIT nem találtam meg és már nem is akarok olyan kapcsolatba belekezdeni, amiről tudom, hogy mi lesz a vége, mert nem tudom elképzelni magamat az illető mellett. Főleg a langyos vizes evezés miatt.
Amióta dolgozom jelentősen megcsappant az udvarlók száma és írtam is, hogy ezt valahol megértem, mert a munkám határozott, kemény egyéniséget igényel, ha tárgyalni megyek, ahol új emberekkel találkozhatok, akkor nem a lágy, nőies belsőmet mutatom többnyire és ez valóban ijesztő lehet. Én sem szívesen kezdek jégcsapokkal. :) A nagyobb probléma az, hogy a férfiak többsége bele sem gondol, hogy a munkám csak az életem egyik része és amúgy tudok tökre másmilyen is lenni, inkább alapból a távolságtartó stílust veszik fel. Az is tény, hogy egy-egy partner, vagy alvállalkozó céghez általában nem jópofizni megyünk és nem is pártalálás céljából, tehát ez a kör nagyjából ki is van lőve.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!