Miért utálnak a szüleim, miért érzem azt, hogy szeretethiányban szenvedek?

Együtt érzek veled! Dettó ez a helyzet csak lányban!

Nem kellett volna otthagyni a sulit :/ így csak albérlet marad választásnak és nem tudom van rá ott lehetőség de járhatsz délutáni suliba és ha végzel talán könnyebb lesz munkát találni

15/L

Hát és ez a 17 talán a legrosszabb kor ilyen helyzetben, mert már túl régóta tűröd a szeretetlenséget, és egyre csak azt érzed, hogy hiába várod, tőlük nem kapod meg, tőlük függetlenedni pedig még túl messze van...

Ugye? Ismerős...

Ne aggódj nem veled baj. Inkább a szüleid nem voltak még elég érettek, amikor megszülettél, talán ma sem azok.

Valahogy túl kell élni, próbálj ne idegeskedni, mert nem tehetsz sokat, csak magadat őrlöd. Ezzel a 18-al is csak óvatosan! Oké, hogy 18 éves kor után lehet elvileg világgá menni, de gyakorlatilag nagyon biztos és tuti munkahely kell állandó jelleggel, hogy önállóan élhess. Szóval türelem.

Nem baj, ha visszahúzódó vagy. Viszont aki kedves veled, azzal legyél te is az. Lányokat majd ne verd át, és akkor biztos lesz, aki majd szeret és viszont...

Szóval 17éves fiú vagy, aki se iskolába nem jár se nem dolgozik rendszeresen és ezek után rosszul esik, ha le semmirekellőznek?

Azt tanácsolom, hogy mielőtt betöltöd a 18at nőj fel és tanulj valamit, mert anélkül halálra vagy ítélve! Ne siránkozz, hanem tegyél valamit, senkit nem fog érdekelni az életben, hogy milyen visszahúzódó vagy.