Szerintetek az baj ha 27 évesen nem érzek semmit a szüleim iránt?

Sajnos az van, hogy apám tett olyan dolgokat, amik talán életem végéig bennem maradnak, nem olyan nagy dolgok, de engem megsértett, pl kibeszélt, amikor rossz passzban voltam, minden ismerősének barátjának elmondta, hogy én csak otthon gubbasztok, ki se megyek a házból...én pl a fiamat soha sem árulnám be, inkább azt mondanám hogy jól van stb, elvégre semmi közük hozzá(családi dolog, ha gondok vannak). De elég sok ilyen dolog történt. Soha nem tudtam megbízni se benne se anyámban, a gondjaimat mindig egyedeül oldottam meg, vagy ha nem tudtam, akkor elfojtottam. Tulajdonképpen úgy érzem, hogy lesz*rtak, ami a lelki godjaimat illeti.

Anyámat van hogy nem látom 2 hónapig, és nem hiányzik egyáltalán.

Más is van így ezzel?