Apám békülni akar, de én nem érzek semmit?

Sok mindent nem írtál le: hány éves vagy, mennyi idő óta igazán feszült a helyzet, milyen jellegű a "bántása", miért akar békülni éppen most (ha tudod), mit tesz ezért stb.

Nem hiszem, hogy releváns lenne, hogy nem érzel semmit. Az ember csak akkor fordítson hátat közeli rokonnak, ha kifejezetten tarthatatlan a viszony. Ha "semleges", akkor megérhet egy próbát a dolog.

Az viszont nem jó jel, hogy nem változott semmit. Lehet, hogy észre sem veszi, hogy bánt azzal, amiket mond (lehet, hogy nem is gondolja komolyan). Az én szüleim is egy csomó mindent mondtak, amivel nem is gondolták, hogy bántanak (pedig gondolhatták volna). Kerek perec, tételesen felsoroltam (vagy még inkább akkor rögtön megmondtam, hogy mi az, ami számomra lekezelő / sértő és miért - általában "vették a lapot" (azért nem mindig)

Te ismered a részleteket, de az alapján, amit írtál, csupán azért, mert az apám, és tiszteletben tartva, hogy az apám, legalább meghallgatnám, és megpróbálnék beszélni vele (ha "békülős" hangulatban van, lehet, hogy most lehet), aztán ha nem él az eséllyel, akkor is elmondhatod, hogy te megpróbáltad.

Én ertem miről beszélsz valóban nem egyszerű a helyzet.

Annyit tudok mondani hogy tedd fel megadnak a kérdést és rögtön vágd rá a választ gondolkodás nélkül és amit akkor mondasz azt tedd meg.

Teljesen érthető, ahogy érzel, én is így vagyok apámmal, tönkretette anyukám és az én életemet. Már nem tartom vele a kapcsolatot, ha 2 havonta felhív, akkor is lerázom gyorsan, vagy leosztom. Semmit nem érzek iránta, nincs szükségem rá.

Hagyd a francba. Sosem szeretett téged, csak saját magát. Sajnos ez az igazság.