Egyszerűen megőrülök, a szüleim?

"Es felek hogy a testvéreimnek apa nélkül kell felnőnie"

Inkább örülj, hogy nem a saját apjukkal. Ezt majd a szüleid lemeccselik, de valszeg válás lesz a vége. Én megalább is nem akarnék így együtt élni senkivel. Pótpapája még lehet a tesóidnak, és az igazi marad, ha nem is élnek vele.

Elmondhatod a szüleidnek az érzéseidet, a félelmeidet, attól, hogy ez megtörtént, a családon belüli kommunikációnak még nem kell megszakadni, sőt, jobban éreznéd magad, ha kibeszélheted magadból a dolgokat. Az, hogy apád mit csinált, a szüleid dolga, az, hogy hogyan oldják meg a helyzetet, titeket is érint, de nem nagyon tehettek semmit a beszélgetésen kívül.

Attól, hogy köztük ellentét van, nektek, gyerekeknek nem kell állást foglalnotok egyikőjük mellett sem, mindkettejüket szeretitek és szükségetek van rájuk, az erkölcsi konzekvenciák leszűrésén kívül nem kéne beszállnotok a háborúba.