Miért ilyen az édesanyám velem?

Nos, 17 éves leszek, de az édesanyukám még mindig úgy kezel engem, mint valami csicskát.

Dolgoztam nyáron, kerestem egy kevés pénzt(alig 20.000Ft-t),amit az iskolára fordítottam, meg ruhákra.

Édesanyámtól amikor reggelente pénzt kérek ételre, mindig azt mondja, hogy ott a pénz, amit kerestem és azt vágta a fejemhez, hogy "Hogy lehetsz te ennyire szemét, hogy arra nem vagy képes, hogy eltartsad magad?".

Ez eléggé rosszul esett, mert azt gondoltam, hogy legalább abból a kevés pénzből veszek magamnak egy kevés ruhát (mert az édesanyámtól már vagy 3 éve nem kaptam ilyenekre pénzt, ha adott is mindig azt mondta minek nekem másik ruha ott vannak a mamád kinőtt ruhái). Nem vagyunk szegények se, de egyedúl apukám ad úgy pénzt (max. 5000Ft-t), hogy kielégítsem a szükségleteimet.

Meg kellett vennünk még plusz 4 könyvet és arra is azt mondta, hogy minek nekem az (érettségi miatt kell és mindenkinek meg kell vennie). Osztálypénzre semmit nem akar adni, mindig azt mondja "Hát húzzál dolgozni, majd megkeresed magadnak!". És van olyan hétvége, amikor a tanulást férredobva dolgoznom kell valahol, hogy kifizessem az osztálypénzt (de ha aputól merek kérni, akkor anyu megfenyegeti aput, hogy ha ad nekem, akkor elválik tőle meg engem is meg öcsémet is elvesz tőle). És ez szinte minden nap lejátszódik, főleg azóta, amióta a bátyámbak van egy nála 10 évvel fiatalabb barátnője.

Arra a lányra költ anyukám, Karácsonyra egy laptopot kapott anyutól, öcsi egy halom játékot, tesóm 20.000Ft-t én pedig egy tábla nugát csokit, az én barátom meg semmit sem. Nagyon rosszul esik, küzdök a tanulással, mert ugye nem hagy tanulni sem, mindig vagy öcsémre kell vigyázzak, vagy dolgoznom kell az osztálypénzért meg másért ami kell. És ha egy picike szabadidőt szeretnék barátokkal vagy a barátommal lenni vagy tanulni, mindig csak azt mondja, hogy "Te nem mehetsz sehova, azt csinálod amit én parancsolok!" és amikor megkérdezem, hogy hogy van ez, hogy a bátyám meg minden éjszaka a barátnőjénél alszik (aki amúgy nevelőszülőknél lakik /és a nevelőszüleinek nem tetszik, hogy testvérem mindig ott van/) mindig az rá a válasz "Az a lány olyan mintha a lányom lenne, te meg takarodj a pasidhoz!".

Borzasztóan fáj mindez, tart már 2 éve.

Igazából most a barátoméknál érzem legjobban otthon magam (már amennyit ott lehetek), ugyanis az ő szülei érdeklődnek felőlem, törődnek velem, megvédenek és szinte mindenben támogatnak, ahogy a barátom meg az ő bátyja is.

Anyukámnak sírva könyörögtem, hogy mondja el mi a gond velem, mire csak annyit mondott: "Gyűlöllek, takarodj a szemem elől!"

Nagyon rossz ez, és lehet páran elítélnek, de nem tudom hol rontottam el! :'(

Miért ilyen velem az édesanyám???