Szülőként hogyan reagálnál, ha?
Elsőéves vagyok az egyetemen, a szüleim tudják, hogy a diploma megszerzése után Skóciába költözök, amint tudok. (Nem azért, mert ez divat, vagy mert ott kolbászból van a kerítés a mézeskalács-ház körül, hanem mert 8 évesen az angoltanárom megszerettette velem, és azóta ez az álmom. És nem, ettől még nem fogom elárulni a hazámat.)
Az egyetemmel, a közösséggel, a tanárokkal semmi bajom, a tanulás is jól megy, de nem érzem itt jól magam. Nem hiszti, nem vagyok emiatt depressziós, de tényleg szar a közérzetem, ha arra gondolok, hogy csak 5 év múlva kezdhetek el élni, úgy ahogy igazán szeretnék.
Na most, a kérdés az, hogy
A, hogyan reagálnál, ha a gyereked bejelentené, hogy szeptembertől nem itt, hanem már Skóciában tanul? (Ott nincs tandíj, és mindenféleképpen dolgoznék mellette, egyébként itt is dolgozom)
B, ha nem jelentené be, a hátad mögött jelentkezne, majd csak azt közölné, hogy felvették, és megy?
Tudom, hogy amit itt válaszoltok, az nem a szüleim reakciója lesz, de azért érdekel. Azt is tudom, hogy felnőtt vagyok, de nyilván ez egy olyan döntés, ami az egész családomat érinti. És végül ezer bocsánat, hogy ilyen hosszú lett.
válasza:
válasza: válasza:A viszony jó (vagy inkább nem rossz), csak nagyon-nagyon-nagyon "érzéketlen" emberek. Úgy értem, hogy érzelmekről, vagy bármiről nem lehet velük beszélni. Tehát ha ezt pl. felhoznám, nem azt mondanák, hogy "Ne menj, mert féltünk és hiányoznál.", inkább azt, hogy " Minek? Hülye vagy?".
Ha megtenném, (úgy gondolom), támogatnának (nem anyagilag értem), de amíg itthon lennék, menne a nagy "lebeszélő-akció."
válasza: válasza:A) Örülnék, hogy magától eszébe jutott ez a megoldás, ha már mindenképp kint akar majd élni. Meghallgatnám, milyen infókat gyűjtött, hogyan képzeli el a dolgot, magam is utánanéznék, összegyűjtenék minden fontos infót, tapasztalatot, és megbeszélném vele a részleteket. beleértve azt is, mennyi anyagi támogatást tudok neki nyújtani. És persze közben aggódnék, meg fájna, hogy ilyen hamar elmegy viszonylag messzire, de ha ő boldog, akkor én is.
B) Megkérdezném, miért nem avatott be a terveibe, borzasztóan rosszul esne, ha nem bízna bennem, vagy ennyire semmilyen lenne a kapcsolatunk, hogy én vagyok az utolsó, akivel beszélne a jövőjéről. Nagyon elgondolkoznék, mit rontottam el, és persze támogatnám, de úgy érezném, hogy valahol menet közben elveszítettem a gyereket.
válasza:Dehat szuleid jol tudjak valoszinuleg, hogy ez az almod. Olvasas kozben megfordult a fejemben, hogy miert nem egybol Skociaban kezdted a sulit, hiszen olyan regota tudod. Nagyon sokan mar gimi elejen tudjak, hogy kulfoldi (daniai elsosorban) egyetemre akarnak majd menni. Egy nemzetkozi dipolma hatalmas asz egy fiatal kezeben!
En orulnek, szuleid helyeben. Ha ez a vagyad, hajra!
Elég sok olyan dolog történt tavaly, ami miatt nem lett volna szívem, és elég erőm külföldi egyetemre jelentkezni. De persze azóta megbántam, csak már a család biztosnak vette, hogy még 5 évig akkor itt leszek.
Köszönöm a válaszokat, véleményeket!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!