Hogy lehet túlélni egy Édesanya elvesztését?

Édesanyám és Édesapám szerelme nagyszerű volt, amit sajnos az alkohol tönkretett. nem születhetett gyermekük, de a sors utat mutatott nekik, és így jutottak el hozzám, akit a szülő anyja eldobott magától. Elhoztak a kórházból és a sajátjukként neveltek, örökbe fogadtak. Sajnos Édesapám alkoholizmusa egyre rosszabb lett, fizikailag és lelkileg is bántalmazta Édesanyámat. Aztán 1990-ben Édesapám elhunyt mindössze 35 évesen szívelégtelenségben. Anyukám ottmaradt velem egyedül. Egy szoros egység volt a miénk, csak egymásra számíthattunk. Soha nem szenvedtem hiányt semmiben, angolórára, zongoraórára jártam magántanárhoz, német óvodába, balettra. Édesanyám igyekezett erején felül mindent megadni. Ez az egység egészen 2013 májusáig megvolt. Aztán jött a diagnózis: gyomordaganat többszervi áttéttel.. kemoterápia, kórház, orvostól orvosig járás, küzdelem, remény.. 2014 február 14.. a legsúlyosabb, legfájdalmasabb nap az életemben: Édesanyám elhunyt.. Soha nem felejtem el a reggeli telefonhívást amitől 2013 májusa óta rettegtem.. Azóta sem tudom hogy éltem túl azt a napot.. Intézkedés, temetési ügyintézés, de mintha a testemen kívül léteztem volna, csak egy zombi voltam.. Ennek lassan két éve de még mindig élénken él bennem a fájdalom, az az űr amit ő hagyott. Mindenkinek azt tudom mondani szeressétek a szüleiteket amíg lehet, mert ami addig természetesnek tűnik-egy ölelés, beszélgetés, puszi- azért utána bármit megadnátok majd hogy újra átélhessétek..

Köszönöm ha elolvassátok..