Nagyon félek hogy apa itt hagy minket és elválnak anyától?

Mitől félsz pontosan? És mi lesz ha elválnak, és mi lesz, ha nem válnak el? Tuti, hogy akkor jobb lesz?

Anyukádtól akar elválni, nem tőled. Tudom, ezt lehet a legnehezebb megérteni,de meg kell próbálni.

Szia

Hasonló helyzetben vagyok, mint te. 12 éves lány vagyok, van egy nvérem, és egy öcsém. Anya teljesen normálatlan, és apát egy lelki ronccsá tette az évek alatt. Teljesen kivan bukva. Ma sírva mondta el nekem, hogy legszívesebben itthagyná ezt az egész házat, csak akkor kevésszer találkozna velünk. Azt is mondta, hogy csak azért nem lesz öngyilkos, hogy anyának ne legyen meg az öröme. Anya viszont minket, gyerekeket is teljesen tönkretesz. A suliban, vagy akár mamáék/rokonok semmit se tudnak erről az egészről. Apa azt mondta, hogy már gyűlöli anyát, és ha olyan természet lenne, akkor lehet, hogy már ő is megölte volna. Egyszerűen teljesen tönkrevágott minket az a nő. Anyának már nevezni se tudom.. Én a végére már bőgve mondtam apának, hogy inkább menjen el, és lássam én kevesebbszer, de boldogan, mint többször, de szomorúan. És ráadásul ezt pont így Mikulás előtt. Azthiszem, életem legrosszabb Mikulása/Karácsonya lesz ez az évi. Már 2015 elején éreztem, hogy ez egy rossz év lesz, de hogy ennyire.. Nem tudom, hogy tudtunk idáig süllyedni. Hogy a saját apám sír előttem, és bevall mindent. És csak nekem. Ilyenkor érzem úgy, mintha teljesen széttört volna az egész lelkem. Borzasztó érzés. A tiéd még gondolom valamivel jobb is ennél..

Anyáról nem akarnék beszélni, mert ezer évig is mesélhetnék a hülyeségeiről, és azokról, hogy miket vágott a mi, vagy apu fejünkhöz/hez.

Én csak remélni tudom, - bár szívemben ellenzem - hogy apa elmegy, és boldogabb lesz. Úgy érzem, ha ő boldog lesz, akkor én is az leszek, akkor is, ha ezután egyedül kell megbirkóznom a nehézségekkel. Eddig egymás támaszai voltunk, de úgy érzem, apa ma végleg megtört. Ezt most sírva írom, és nem is birom abbahagyni. Ez a beszélgetésünk csak kb. fél órával ezelőtt volt. És nem értem.. Nem értem, miért pont i kaptuk ezt a szar életet.. Ez az egész igazságtalan.. És apu nélkül én se fogom bírni.

Emlékszem, pár nappal ezelőtt arról beszélgettem vele vidáman, hogy már kezdenem kéne vezetni, mert nagyon szeretem az autókat. Azt mondta, hogy fogunk is jövőhéten. Meg annyi mindent mondott, és így semmi se lesz az egészből.. Minden egy röpke pillanat alatt teljesen szétcsúszott.. Én meg már csak azt érzem, hogy fáj, és nem birom..

Neked csak annyit tudok mondani, hogy gondolj arra, hogy így jobb lesz apukádnak, és nektek is valószínűleg. Biztos fogtok még találkozni.

12/l

#2 vagyok.

Fogalmam sincs.. Nagyon szeretném, ha apuval maradhatnék..

Ne félj ez ellen semmit nem tehetsz. Én azt mondom inkább váljanak el,mint hogy utána mindig a veszekedést hallgasd,az sokkal jobban tönkre tenne.

Jó először furcsa lesz hogy a szülők nem együtt laknak,de normálisan is el lehet válni. Ettől még lehet ugyan olyan jó kapcsolatod apukáddal és anyukáddal is.