Miért tartják állandó lelki terrorban a vallásos szülők a gyerekeiket?

"Ugyanez van a vallással is, ha ők valóban hívő emberek, eszükbe sem jut, hogy esetleg nincs Isten vagy, hogy a gyereküket másra neveljék."

Szerintem a Kérdező nem arra az esetre gondolt, hogy ha a vallásos emberek úgy nevelik a gyereket, hogy higgyen Istenben.

Vannak emberek, akik Istenre hivatkozva rengeteg hétköznapi dologban korlátozni akarják a gyereket. Egyszer én is tapasztaltam ilyent, megismertem egy srácot, a szülei nem tudtak rólam, de mikor kiderült, két oldalas listát küldtek arról, hogy mit nem szabadna csinálnom, és mit tegyek, hogy járhassak a fiukkal, és majd be tudjanak mutatni a közösségben.

Ebben olyan dolgok is benne voltak, hogy ne szeressem a musicaleket, mert azok lázítanak. Ne menjek focimeccsre, mert ott kiabálnak az emberek, és hasonló bűnös dolgok.

Nem vagyok vallásos.

Nem gondolom, hogy terror, ha templomba viszik a gyereket.

Azt meg, hogy normálisan viselkedjen, elvárható mindenkitől, hittől függetlenül.

Mindenki a sajat erkolcsi normai es ertekei szerint neveli a gyereket ez termeszetes.

Minden kamasz lazadozik ez is termeszetes

Egy csalad egy egyseg egy hivo csaald eleteben a kozos vasarnap nagyon fontos az ossszetartozas erzeset adja.

Ha a kamas zeler egy eletkort semmi nem lesz jo neki amit a szulei jonak latnak igy lazadni fog ellene.

A hivo szulok nemtehetnek semmit varnak imatkoznak hogy gyerekuk megtalaja az o maga utjat Istenhez ezt nem lehet kenyszeriteni viszont lehet kerni a kamaszt tisztelje meg a csaladot azzal vasarnap felkel es elmegy veluk Istentiszteletre min 2x egy honapban

Egy jol nevelt gyerek ezt megerti ha a szuleinek fontos megteszi a kedvukert szeretetbol

17:25-ös! Tanuljál már meg helyesen írni, ahelyett, hogy lepontozgatsz...

Én is vasárnaponként elmentem misére, iskolám okán Rorate miséken is részt vettem. És az európai kultúra részének tartom a kereszténységet. De amit anyámról írtam, az már az elmebetegség határát súrolja...

Ha a szülők a komolyzenét szeretik, a gyerek nem, akkor otthon tilos hallgatni, mert az terror?

Színházba vinni rendszeresen lehet? Vagy az is erőszakos beavatkozás az életébe, döntés a feje felett?

Először is, mint Istenben, egy Teremtőben hívő ember írom, hogy ezek nem a vallást követik, nem annak a lelki filozófiáját, hanem a gyakran képmutató egyház szervezetének az elsőírásait. Szerintem a kettő egyáltalán nem ugyanaz.Egyházi gimnáziumban végeztem és őszintén szólva Istent, aki mindenben és mindenkiben jelen van sokkal közelebb érzem magamhoz, mikor a természetben, az erdőben vagyok, mint egy 40 tonnás aranykereszttel kidiszített barokk templomban, miközben a hajléktalanok ott alszanak a lépcső valamelyik fokán..elég sajátos ellentmodás. ( tisztelet a kivételnek, voltam nagyon egyszerű, de mégis emiatt olyan csodálatos falusi kis templomban,hová még a lepkék is bereppentek :) ) Az egyházra szerintem nem lehez építeni, tökéletlen, ahogyan az ember maga is.

A kérdésedet illetően szerintem egyfajta, visszafojtott vágyak okozta frusztráció következtében fordulhat ilyen deviáns viselkedés elő, mikor az adott felekezet, vallási szervezet által előírt szabályok ellenére mégis vágyakoznak azok a dolgok iránt, ezért dühösek magukra és ez okozza ezt a sajátos frusztrációt. Ezt a gyermekeiken torolják meg, töltik ki. Én így látom.

A magam módján vallásos vagyok, de nem járok templomba.

Ha vallásos is lennék olyan szinten, akkor is igyekeznék meghagyni a gyerekeimnek a szabad választás jogát EBBEN a kérdésben, mert úgy gondolom, hogy pont ezt nem kényszeríthetem rá. Nem hasonlítható össze síeléssel vagy egyéb mással, mert ez egy életre meghatározza az életét (a síelést meg abbahagyja, ha már nem akarja).

Van olyan közeli ismerős, ahol a gyerekekre sajnos rá van kényszerítve a vallás, és nem tartom jónak, lázadoznak is ellene, többnyire eredménytelenül, pedig már felnőtt a fiú...

Előre leszögezem, a szüleim és a nagyszüleim vallásosak, én nem.

Azért szerencsére általánosságban nem olyan durva a helyzet mint amiket itt egy-két leírásban lehet látni. Legalább is én a környezetemben nem nagyon tapasztalok ilyet. Bár sajnos az is tény hogy léteznek ilyenek.

Engem általános iskolában járattak hittanra és ellökdöstek templomba, ami persze már akkor sem tetszett, csak egy púpnak éreztem a hátamon. Egy idő után a sarkamra álltam és elmondtam az egészről az őszinte véleményemet. (nem szeretnék járni, nem hiszek Istenben, stb.) Persze, a szüleim ideig-óráig próbálták még erőltetni az egészet. Voltak kisebb nevetséges lelki zsarolások a hittantanár részéről pl.: Mit fog szólni a Jézuska ahhoz, hogy inkább az ágyban heverészel, mint sem őt dicsőíted, stb.

De amikor látták, hogy a hittan órát is nemes egyszerűséggel szemrebbenés nélkül ellógtam, (nálunk ez még iskola utáni külön foglalkozás volt) akkor ők is belátták hogy felesleges erőltetni. Elfogadták a döntésemet és kész.

Alapjában véve nem látom a problémát azzal kapcsolatban, ha valakit vallásosan nevelnek. Természetesen normális mértékben és keretek közt, nem úgy mint itt egy kérdezőnél, hogy ha elmarad a napi ima akkor büntetés.

DE! Ezt nem szabad ráerőszakolni ha a gyerek nem akarja. Persze, ideig óráig lehet húzni a dolgot és menteni a menthetőt. De amikor ez a ráerőszakolás komolyabbra fordul, azzal a szülő csak azt fogja elérni, hogy a gyerek meg fogja utálni, esetleg ezzel még valamilyen komolyabb lelki sérülést is okozhat neki.

Illetve ez a "ráerőszakolunk" dolgokat a gyerekre nem csak a bigott vallásosok kiváltsága. Ez nagyjából bármivel kapcsolatban lehet. Van olyan ismerősöm, akinek az apja rendszeresen a jogi pályát erőszakolja rá a gyerekére, nem is akar más pályáról hallani, miközben a gyerek lovakkal szeretne foglalkozni.