Hogy mondjam meg anyának, hogy nem viszem el a Szigetre a 15 éves húgomat?

Egy bérletet kap a 15. születésnapjára, anya azt szeretné, hogy velem és a barátnőimmel jöjjön megint. Viszont tavaly, mikor ballagott, szintén ez volt az ajándéka, csak akkor tőlem. Nem volt semmi komoly gond, nagyon élvezte, viszont rám párszor a szívbajt hozta. Mikor pl. beakart menni egy sátorba koncertre, hiába mondtuk neki, hogy ne, mert annyi ember ott nem fér el és halál lesz bent, ő akkor is bement, pedig mindenki kifelé jött. Vagy mikor eltűnt este 8-kor és hajnal 4-kor került elő... Meg mostanában rákapott a bulizásra és ezt anya nem tudja. Vagyis azt igen, hogy hétvégente megy a barátaival, de a hétköznapokról szinte semmit. Ő magára csukja este 8-9 körül az ajtót, 10 perc alatt annyira mélyen elalszik, hogy nem ébred fel, mikor a húgom elmegy otthonról. Szerdán is egy bárban találkoztam vele, éjszaka... És akkor még azzal jött, hogy én is mindennap bulizok, meg hajnalban járok haza. Csak a különbség az, hogy én 18 éves vagyok és egyedül élek, ő meg még 15 sincs és úgy járkál el, hogy anya közben az igazak álmát alussza.

Mondtam neki, hogy akkor adok pénzt taxira, de erre az volt a válasza, hogy nem kell, majd szerez valami srácot, aki jól néz ki és van jogsija. Folyton ezt csinálja, mindig vagy kocsikázni, vagy motorozni megy valakivel, aztán mikor mondom, hogy ezt nem kéne, mert idősebbek, meg vannak ennél jobb programok is, ki van akadva, hogy én még a 30 évesekkel is jóban vagyok... Jó, de elsős gimisként nem lett volna bátorságom egyetemistákkal motorozgatni, bármennyire is akarták.

Csak ugye anya ezekről nem tud és az ő fejében az van, hogy a húgom egy visszafogott jókislány, aki egy-egy buli alkalmával maximum koktélozik, nem a feles-rekordját próbálja megdönteni. Szóval jó lenne, ha ez maradna is így, mert azt sem akarom, hogy mostantól ne bízzon benne...