Anyám mióta élek nem foglalkozik velem, ellentétben az öcsémmel. Miért? Hasonló valakinél?

A lényeg,hogy apukám még kiskoromban meghalt. Na onnantól kezdve anyám elutasított teljesen. Az öcsémnek velem ellentétben mindent megadott,de velem nem foglalkozott. Szó szerint. Kaját kaptam és annyi...új ruhákról sose álmodhattam vagy,ha spontán megtetszett valami én nem kaptam meg. Érzelmileg semmit nem kaptam tőle soha. Ha tanácsra volt szükségem ő elutasított..mondván,hogy nem ér rá. A középiskolában bántalmaztak lelkileg/testileg..anya csak legyintett. Biztos én olyan voltam erre hivatkozott. Máskor meg,hogy megérdemlem. Elkezdtek piszkálni olyanokkor 15 évesen,hogy leszbikus vagyok azért nincs még pasim. Anyám elhitte...és csak kinevetett.

Anyám mindig lenézett,lehülyézett...állandóan azt mondta,hogy ronda vagyok és semmire se viszem,mert eszem sincs. Most egyetemen végzős vagyok...egyetlen egy vizsgám nem sikerült,de van még esélyem. Anyám már leszólt,hogy minek próbálkozom úgy se fog menni.

Nyáron is,amikor nyaraltunk állandóan futott szó szerint a tesóm és a barátnője után,hogy várja meg őket. Én meg egyedül maradtam a nyaralás alatt. Ha szóltam neki hátra se fordult csak futott tovább,hogy utolérje a kisfiát. Egyesek szerint a kivételezés oka,hogy a tesómban apát látja...Én nem tudom,de ma felnőttként is nagy sebek vannak bennem emiatt. Még velük élek és ma is nagyon erősen előjött ez a megkülönböztetés,ami fáj.

Tudtok valamit tanácsolni? Én nem érzem magam hibásnak..rengetegszer próbálok közeledni,de ellök,hogy hagyjam. Nem tudom mit tehetnék még,de őszintén már nem is szívesen megyek utána,mert nincs értelme.Miatta pedig úgy érzem,hogy engem senki se szerethet és mások is így elhagynak,mint anya. :( Így meg nem egyszerű kapcsolatokat létesíteni.

25/L