Anyukámmal mostanában megromlott a kapcsolatom emiatt lehet?

Azért az durva, ha olyan mocsokban éltek, hogy már inkább neki se állsz :D

Na komolyra fordítva, valószínűleg Anyudnak a töke kivan, hogy 4 gyerek mellett mindent neki kell csinálni, ès senki nem segít, vagy csak könyörgségek veszekedés után.

És eleve ez a "segítés" hülye kifejezés, mert nyilván nem az anya a házicseléd, rabszola, ezek nem az Ö dolgai, hogy ti besegítsetek, hanem közös feladatok kelle hogy legyen... Beszélj vele ezekről, a pótfater is megemelheti a valagát a kanapéról...

"pl mosogatni egyáltalán nem akarok, utálok, szökőévente egyszer rávisz a lelkem, de valahogy nem az én világom."

Ha elköltözöl majd albérletbe, vagy a saját lakásodba a barátoddal, akkor ott sem fogsz mosogatni? Ez nem attól függ, hogy az én világom vagy nem az én világom... A házimunkát meg kell csinálni és kész. Jelen esetben még nem neked kell csinálni mindent, de illene kivenni a részedet belőle.

"Meg még az is van ebben, erre nem rég jöttem rá, hogy nem az én házam akkor minek takarítsam."

Ez sem igaz, hogy nem a te házad, mivel majd valamikor te fogod örökölni. De ha még nem is lenne a te házad, akkor is ott élsz, magyarul nem vonhatod ki magad teljesen a házimunka alól.

"Meg még az is van ebben, erre nem rég jöttem rá, hogy nem az én házam akkor minek takarítsam."

Ott élsz, nem? Ott eszel, fürdesz, alszol, ott van a saját szobád, a ruháid sem öntisztulóak, szóval igenis takarítanod kell magad után, tök mindegy, kinek a háza. Én hétvégente vagyok csak a barátoméknál, de mindig felajánlom az anyukájának, hogy segítek a házimunkában, szerintem így illik.

Elég igénytelenül fogod fel a dolgokat. Szegény anyukád ott van 4 gyerekkel, meg egy lusta férjjel, aki egy fűszálat nem tesz keresztbe. Nem irigylem.

Én is csak a saját szobámat takarítom, de a saját igényeimnek megfelelő időközönként. Tehát nem napi szinten porszívózok és törölgetek kötelező jelleggel, hanem mikor úgy látom, hogy már ideje lenne.

Mosogatni általában el szoktam magam után, de előfordul, hogy nem.

Előszobát szoktam felsöpörni, szintén mikor zavar az állapota.

Fürdőt, WC-t, erkélyt, szüleim szobáját nem takarítom.

Kiskoromban imádtam takarítani, egyszer Cilit Bang-et kértem szülinapomra, hogy szépen meg tudjam csinálni a fürdőt.

Sajnáltam anyukámat, mert sokat panaszkodott, hogy neki kell megcsinálni pedig mi is megtehetnénk (hozzáteszem van egy nővérem és mégis én csináltam többet 7 évvel fiatalabb gyerekként).

Az okai annak, hogy ezt fokozatosan abbahagytam:

- hiába csináltam meg valamit anyám újra átment rajta, ezzel semmibe véve és leminősítve a munkámat pedig alapos voltam

- mosogatásnál apa rendszeresen rámszólt, hogy túl sok vizet használok, így hiába az igyekezet, ugyanúgy lecsesztek, mintha simán nem mosogattam volna (egyébként nem használtam sok vizet, csak rosszul álltunk anyagilag és mindenen extrán spórolni akartak)

- rengetegszer vártam anyát haza meglepetés takarítással, de az okozni kívánt öröm elmaradt, sőt csak a hibákat kereste így is (pl.: "szépen kitakarítottál, de ottmaradt egy használt zsepi az íróasztalon")

- hiába igyekeztem állandóan kiterjesztette mindenkire az oltást, ha valami nem volt megcsinálva

- vagy megcsináltam a fürdőt csillogóra, de mire anya hazajött apa tönkretette

- anyám rendszeresen nyomatta a "lányok vagytok, nem lehettek rendetlenek" "lányoknak ezt meg kell csinálni" mintha a női mivoltomból következne hogy nekem kell takarítani, de ha mondjuk fiú lettem volna akkor vajon nem?

- apám egy házsártos rigolyás ember, amikor ő kinn van az amúgy kis konyhában, akkor nem mertem kimenni (mai napig sem), mert ordibál, hogy nem fér el(mert ő nem fog arrébb menni senki kedvéért) ezért sokszor csak letettem a tálcát és menekültem

- apa rendszeresen csinálta hogy mikor mosogattam vagy takarítottam lesben állt és nézte hogy mit nem úgy csinálok, ahogy az neki tetszik

Egyébként meg édesanyám is egyre inkább kinövi a rendmániáját, így 50 éves korára én szedegetem utána a szőnyegről a mézes müzli darabkákat. Inkább facebookozik.

Én is voltam hasonló cipőben, ami a nem akarást illeti, körülbelül ilyen idősen. Szerintem ez normális, érni kell a dologhoz, hogy felfogd mennyi mindent is kell anyukádnak megcsinálnia. Igaz, nekem nincs tesóm, de tőlem is ugyanúgy elvárták/elvárják, hogy besegítsek, ami teljesen helyénvaló. Kérdezd meg anyukádat, miben segíthetsz neki, biztosan jól fog esni és kicsit jobb lesz a viszony is. Nálam ez is közrejátszott abban, hogy javult a kapcsolatunk. Azóta én is szó nélkül elmosogatok, feltakarítok,sőt, még főzni is szoktam, ha anya nem ér rá. Ja, és mellesleg albérletben lakunk, de ettől függetlenül a takarítást muszáj elvégezni! :D Szóval azt mondom, próbáld kicsit másképp nézni a helyzetet. Hajrá! :)

20/L