Akiknek munkájuk miatt sokat vannak távol a szülei, hogy viselik?

Igazából egész életemben ez volt, szóval valahol megszoktam és mondhatni ez a normális számomra, de az utóbbi 2 évben szörnyen zavar. Anyukám légi utaskísérő. Amíg volt Malév, addig többet volt itthon, mert kevesebbet repült, de mióta nincs egy külföldi légitársaságnál dolgozik, van, hogy 1 vagy 2 két hétig is távol van, és akkor is max 2 napra jön haza, ha olyan a beosztása. Mindezt úgy, hogy nem vállal sok munkát. Persze jól keres, és nagyon olcsón jutunk repülőjegyekhez, de engem ez már annyira nem boldogít. Évente 2 hónap fix szabadsága van, amit vagy egyben vesz ki, vagy 1-1 hónapra kivéve, attól függ, hogy sikerül megkapnia. Ha úgy jön ki a lépés nincs itthon a szülinapokon, Karácsonykor stb. Egyedül temetésere engedik haza azonnali hatállyal. Amikor megszűnt a Malév, akkor volt arról szó, hogy nem folytatja ezt a munkát, el is tudott volna helyezkedni más munkaterületen, de kevesellte a fizetést, és unalmasnak találta, ezért folytatta a régi munkáját. Nagyon mérges vagyok. Most volt Apukám szülinapja, és skypon beszéltek csak. Nekem most lesz egy nagyon fontos fellépésem és nem fog hazajönni akkorra, és kicsit úgy érzem, hogy cserben vagyok hagyva. Nem is értem miért szereti ennyire, kb semmit nem csinál, csak egész nap repül és mosolyogva kiszolgál idegeneket. Persze tudja a repülő berendezéseit kezelni kényszerleszállás esetén, tud morzézni, navigálni, ha kell, vagy újraéleszteni stb, de ilyenek nem nagyon történnek. És mondhatni én még egész szerencsés vagyok, mert egy osztálytársam apja kamionozik külföldön és kb. 3 havonta jár haza. Nem tudom mi lett, de mostanában nagyon hiányzik és mérges vagyok rá, hogy nincs itthon.