Kapcsolatom a lányommal nagyon megromlott van, hogy napokig nem is jelentkezik én meg teljesen magamba roskadtam nem tudom mitévő legyek?

Kérdező, minden látszattal szemben ez nem egy "veszett fejsze nyele" helyzet...

1, Tudomásul kellene venned, hogy a lányod egy felnőtt ember, és tiszteletben tartani a magánéletét... szóval nem "nyomozni utána"

2, Ez így rosszul kezdődött, de bőven a menthető kategória, egyszerűen abban kell tudni megegyeznetek, hogy akkor tiszta lappal újra kezditek a dolgot, a lányod bemutatja neked a barátját, te meg igyekszel megismerni, esélyt adsz a jó kapcsolatotoknak, és nem zsigerből ítélkezel. (attól, mert valaki punk, még bőven lehet jó ember:) - bár én anno az ellentábort, a "csövesekét" növeltem)

Mar nem sok mindent tudsz tenni, az elozo 23 evben ezt tanitottad meg neki. Szeretetkva lett mint nagyon sokan.

Nevelni mar nem tudod, csak peldat mutatni, hatha kovetni fog.

1. A lányod felnött, érthetö, hogy a saját lakását - függetlenül attól, hogy te vetted, az övé!! -, NEM veled akarja berendezni, hanem a saját ízlése szerint.

2. A lányod felnött, ezért azzal él együtt, aki NEKI megfelel, és nem a te elvárásaid szerint.

3. Eleve nem elvárható - függetlenül a jelenlegi viszonyotoktól -, hogy naponta jelentkezzen, neki is van magánélete, ne akarj rátelepedni.

4. Az, hogy "nyomozni kezdtél", nálam a lányod helyében ok lenne arra, hogy soha többé ne álljak veled szóba!

5. Az, hogy odamégy hozzá és cirkuszolsz, hisztizel, szitén elegendö ok arra, hogy ne foglalkozzon veled többet.

ÖSszefoglalva, ha a lányod ezek után egyáltalán szóba áll veled, akkor húzd össze magad, ne pedig azzal foglalkozz, ami nem a te dolgod!

Kicsit offolok, de ismerek egy férfit, aki maga is volt hajléktalan, azon kevesek közé tartozik, akik önhibájukon kívül kerültek az utcára.

De felállt, megnősült, van munkája.

Szóval ez önmagában nem minősítés valakiről...