Ha a gyerek nem akar láthatásra jönni?
Üdv mindenkinek
A kérdésem a következő lenne;
Válófélben levő 2 gyermekes apuka vagyok. A feleségemmel még nagyon az elején vagyunk, de már talakoztunk az ügyvédeinkkel együtt.
Az alapokat úgymond lefektettük, minden második hétvége az enyém.
Két hete már megpróbáltuk de a pici lányom, nyáron lesz 4 éves, annyira sírt, hogy nem tudttam elhozni! Így elmaradt a láthatas.
Az édesanyja szerint többet kellene "haza" járnom, akkor a gyerek is könnyebben menne vele. Az új párom viszont nem díjazza az ötletet.
Valami tanács amivel könnyebbé tehetné a láthatasokat?
Másik kérdés, asszony tartás ügyben lenne, hátha valaki leírná a tapasztalatait nekem.
Váltakozó vagyok, a cég kevesebb mint 100 embert foglalkoztat, úgyhogy nem túl nagy.
Az ügyvéd szerint ha bizonyítani tudja a feleségem, hogy az én kérésemre maradt otthon és nem vállalt munkát (nekem segitett a cégnél néha néha) akkor megilleti az asszonytartás.
Tízen akárhány év után, természetesen nem áll szándékomban egy forint nélkül ott hagyni, de az egyösszegű kifizetésen túl, nem szeretnék neki "járadékot" fizetni. Szerencsére a cégbe már nincs benne.
A következő kérdésem, hogy tudná bizonyítani? Ha mégis sikerül, akkor abban az esetben mennyit ítélnek asszonytartás címen, ha a gyerektartást 2*75000ft ban állapodtunk meg.
Köszönöm a segítséget
válasza:Nekem is az urged be először, hogy a kérdező biztos-e abban, hogy nem lesz közös gyerek.... :D
Így szokott az kezdődni, aztán hopp, becsúszik. :) :D
válasza: válasza: válasza:Ha nagyon anyás a kislány, azt esetleg meg lehetne próbálni, hogy anyával együtt négyesben mentek át hozzád. Ha ott van vele az anyja a kislány jobban biztonságban érzi majd magát, és ha már ott van akkor foglalkozz/játssz vele te. Pár alkalom után, ha már megszokta, hogy veled van, akkor már nem lesz gond. Persze ehhez az kell, hogy az új nőci visszahúzza a karmait.
Egy kis off: hiába van valakinek piacképes végzettsége, az még édeskevés. Fiatal pályakezdők piacképes diplomákkal nem kapnak munkát, mert ugye nincs tapasztalatuk, mert nem kapnak munkát, mert nincs tapasztalatuk... Itt az ex helyzete mondhatjuk halmozottan hátrányos, hiszen már középkorú, arról nem is írt a kérdező, hogy mennyire naprakész a szakmáját illetőleg, hiszen 15 év elég komoly kihagyás, egyébként hány évig dolgozott előtte, ha dolgozott egyáltalán, aztán két kisgyerekes, egyedülálló anya (kell ezt magyarázni miért is nem ők a munkáltatók kedvencei?), stb-stb.
Kérdező ha neked ennyire szalad a szekér, nyilván sok ismerősöd van, jó kapcsolataid, esetleg azt beszéld meg vele, hogy segítesz neki munkát keresni, és akkor addig fizeted a tartást, amíg lesz saját keresete.
Meg azért abba bele kéne gondolni, hogy eddig milyen életszínvonalon éltek a gyerekek, meg most milyenen fognak, hisz a gyt az gyakorlatilag két minimálbér. Szóval mindenkinek az lenne az érdeke, ha valahogy megegyeznél anyukával. Illetve a te érdeked kérdező meg nyilván az, hogy hamar legyen munkája, úgyhogy ha tudsz segíts neki.
válasza: válasza:Nálunk is bepróbálkozott anno az exnejem, hogy nem akar jönni a gyerek, de azt mondta neki a bíró, hogy asszonyom, magának úgy kell nevelnie a gyereket, hogy akarjon az apjához menni. Az persze más kérdés, hogy az alapvéleménye az volt, hogy a gyereknek az anyánál a helye. A lényeg, hogy nem érdekes akar-e vagy sem, elviszed. Először hgisztizik, de majd megszokja hogy ez a rend.
Ha vállalkozó vagy vidd le a béred minimálbérre, és legyen ez a hivatalos fizetésed. Nehogy belemenj 25-30 ezer/gyereknél többe, mert annyi kb a reális.
Asszonytartás pedig nincs! Ez nem amerika, nem a filmekből kell tájékozódni. Egy byíró nincs, aki egészséges, munkaképes nőnek ilyet megítélne. Nehogy belemenj, alkudozz efelől. Ha persze beteg az exed, az más. De ha nem, akkor kereshet más munkát, képes más céghez is elmenni dolgozni, amit leírtál, annak ehhez nincs köze, attól még nem jár.
A kifizetèseket nem tudom ès nem is akarom meghamisitani, másrészt úgye sok évig neveltem a gyerekeim így nagyából tisztába vagyok a velük kapcsolatos kiadásokra, ezért szerintem a részükre kifizetett 2*75000 szükséges az ellátásukhoz!
Azt nem tehetem meg (nem is tennem), hogy nem fizetek semmit. A cég a hazaságkotesunk után alakult, és a legtöbb vagyonunkat együtt szereztük. Az én ügyvédem szerint is jobb megállapodni, mert ha bíróságra kerül az ügy nem biztos, hogy jól jövök ki belőle.
Ma Magyarországon VAN tartás dij, annak ellenére hogy többen írták, hogy nincs!
Még mikor megismerkedtünk dolgozott, jogász pontosabban szerzői jogokkal foglalkozott, de hazaság és a cég kezdete meg a gyerekek mellett nem tudot dolgozni.
Valóban nekem is jobb volt így, és természetesen nem gondoltam arra, hogy válni fogunk, vele terveztem az életet.
Nem fogok hazudni, nem tudnám bántani és azt is megértem, hogy dühös és sajnálatos dolog hogy ilyen érzelmi állapotban kell komoly döntéseket hoznunk.
A kicsit erőszakkal nem tehetem a kocsiba, fél órát "könyörögtünk" neki, de folyamatosan sírt (estére be is lázasodott). Remek anya ezt tanúsítom!
válasza: válasza: válasza:Hát komám, jó nagy papucsot neveltek belőled. Most még jópofizol, de majd gondolj erre vissza pár év múlva, amikor az asszony miatt a híd alatt kell aludnod úgy, hogy régen mindened megvolt. Ne csak a mára gondolj, hanem arra az időre is, amikor esetleg nem fog így menni a szekér. 150.000 forint iszonyat sok pénz, ötszöröse az átlagos tartásdíjnak.
Asszonytartás pedig valóban van, pont úgy ahogy férjtartás is, de csak akkor ha az illető munkaképtelen. Ha feleséged jogász, ezt tudnia kellene.
A vállalkozás értéke igen relatív, gondolom nélküled nem sokat érne. Ne légy szívbajos, mentsd ami menthető, amíg nem késő.
A lényeg viszont az, hogy olyan megállapodás szülessen, aminek a végén az van, hogy a feleknek további követelésük nincs.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!