Hogy képesek egyes szülők szinte meglopni a saját gyereküket?

Nem mindenki akar tenylegesen gyereket. Illetve vannak akik csak eszkoznek szulik. Nekik ez termeszetes, hiszen ugy vannak vele, a gyerek orok halaval es kotelezettsegekkel tartozik pusztan a biologiai rokonsag miatt.

Hogy miert ilyenek ezek a szulok? Hat az orok kerdes. Szerintuk viszont ez a szuloseg.... engem is a hideg kiraz toluk

A falra tudnék mászni az ilyen szülőktől. Egyáltalán nem normális a viselkedésük.

Én úgy nőttem fel, hogy volt zsebpénzem nagyjából tíz éves koromtól (később ebből kellett fizetnem a kutyámmal kapcsolatos mindenféle kiadást, a többit kedvem szerint költhettem el), amikor meg diákmunkán voltam, azt csináltam a fizetésemmel, amit akartam.

Olyan is előfordult már, hogy valamelyik csemetémtől kértem kölcsön, de ahogy felvettem pénzt a bankszámláról, azonnal vissza is fizettem természetesen.

Sem én, sem a gyerekeim nem hallották soha az "örülj neki, hogy ..." kezdetű mondatot.

Ennél már csak az a "jobb", amikor a gyerek ténylegesen munkába áll, de még otthon lakik, és a szülők szerint hirtelen 4-szeres szükségletei lesznek a gyereknek, hirtelen egyből kevés pénze lesz a szülőknek, hirtelen kifizethetetlenné válnak a számlák, és így szerintük normális, ha a gyerek fizetésének minimum a felét elveszik.

A nővérem férjénél pont ez van. A szülei egyszerűen "rájöttek", hogy azt, amit a nővérem férje megkeres, azt tulajdonképpen rájuk is költhetné egy az egyben, nem pedig a családjára (nővérem + a gyerekük), pedig mindkét szülő dolgozik még. Ha nem látom/hallom, nem hiszem el! Szerencsére a férj normális, és kiosztotta a szüleit.

Aki képes elszedni a gyereke pénzét, aztán meg hazudozni, az egy gerinctelen és gyáva alak, nem való szülőnek.

Nálunk ugyanez volt/van... gyárban dolgoztam 3 műszakban, 80000-ért amiből 40-et kellett adnom a konyhára plusz fizettem a víz és gáz számlát ami összesen 20000 volt...és maradt 20ezrem amiből kaját vettem és fizettem a telefon számlám...nem buliztam, mert nem volt miből! :) Persze munkából hazafele jövet beléptem az ajtón és apám megkérdezte, nem e hoztam neki sört...? Mikor hónapokig ezt csináltam kiakadtam ő meg megmondta, hogy ha nem tetszik a "rend" költözzek! Egy hét múlva elköltöztem! :)

Most az öcsémmel csinálják ugyanezt...

Egyébként gusztustalannak tartom az ilyet!

Ez számomra is furcsa, mert én pl. azért sem mertem soha kölcsönkérni a szüleimtől, mert a végén azon ment a vita, hogy nem fogadták el, amikor visszaadtam volna.

Pár éve lakással kapcsolatos hitelfelvételhez hirtelen kellett nagyobb önerő. Tőlük is kértünk kölcsön, de csak úgy, hogy ügyvédnél én írattam papírt róla, hogy X összeget adtak, mi pedig X összeg plusz kamatot visszaadunk nekik. Enélkül vita lett volna, hogy "ááá, mi nem is adtunk annyit, tartsátok meg, stb."

Sőt, még ovis koromból emlékszem, hogy egyszer elraktam némi kint hagyott aprót. Nem igazán voltam még képben a tulajdon fogalmával. Nem csesztek le, hanem kitalálták, hogy egy bizonyos helyen hagyott apró az enyém, ha ott találok. Minden más helyről tilos elvenni. Ezt jó taktika volt, mert pár forintot mindig ott "felejtettek", amit én örömmel gyűjtögettem. Viszont soha nem nyúltam más készpénzhez a lakásban. (Kint hagyott apró alatt mai értéken 4-5 db ötforintosra kell gondolni, óvodásként úgyis az érmemennyiségnek örültem, nem az értéknek.)

Felsőoktatásba kerülve felajánlották, hogy vesznek egy lakást abban a városban - haszonélvezet az övék, tulajdonjog az enyém. Tiltakoztam, hogy már így is sokat kaptam tőlük. Erre annyi volt a rezignált válasz: "Nézd, egy szem gyerekünk vagy, a vagyonunkat úgyis te öröklöd egyszer. Az életben szeretnénk valamilyen kezdőtőkével elindítani, ami értékálló. Vehetnénk egy drága festményt is, de abban nem tudnál lakni, nem?"

Így csak az előttem szólókkal tudok egyetérteni, ahol nem létszükséglet a pénz, ott a gyerek eszköz.

Szülőként nekem akkor sem lenne képem/szívem elvenni a gyerekem pénzét, ha nagyon szűkösen élnénk. Nem a gyerek a felelős azért, ha a szülei miatt napról napra kell élniük. A szülőnek kötelessége (lenne) normális életet és környezetet biztosítania a gyerekének. Mi is voltunk anno olyan helyzetben a párommal, hogy minden forintot beosztottunk, de eszembe sem jutott volna a lányomtól elkérni a diákmunkával megkeresett pénzt.

Az olyanokat, akik szemrebbenés nélkül elveszik a gyerektől a pénzt, meg nem nevezném szülőnek. A hazudozás, kifogás keresés már csak hab a tortán.

Vannak olyan emberek, akiknek a pénz mindennél fontosabb, még a saját gyereküknél is, és nem érdekli őket, hogy hogyan jutnak hozzá. Szerintük a gyerek csak egy alsóbbrendű lény a családban, akinek kötelessége maximálisan tisztelni és kiszolgálni a szüleit azért, mert "megcsinálták" és megszületett. Gusztustalan. Ezek azok a szülők, akik a gyerekükre nem gyerekként, hanem potenciális pénzcsapként tekintenek, és az ilyen szülők szoktak csak igazán vérszemet kapni akkor, amikor a gyereknek tényleges munkája lesz, és fizetése.

Ezek az emberek szokták a gyereküket 18 éves kor vagy munkábaállás után albérlőnek tekinteni, és nem gyereknek.

Velem egyszer történt, még elég pici voltam, de már akkor is gyűjtöttem a pénzt, amit a nagyszüleimtől kaptam. Nem kell nagy összegekre gondolni, 200 Ft, 500 Ft-ok. Viszont ezt én olyan lelkiismeretesen gyűjtögettem, hogy évek alatt ~65 000 Ft összegyűlt.

Aztán egyik reggel hiába kerestem, a szüleim elvették egy szó nélkül és vettek belőle új TV-t. Nagyon mélyen érintett a dolog.

Azóta felnőttem és újrakezdtem a gyűjtögetést, néha kér kölcsön apám nagyobb összegeket, de fillérre pontosan vezetem, hogy viszakapjam.

A bizalom alaposan odalett köztünk hála a húzásuknak. Sok szülő bele se gondol, hogy ez mekkora törést okozhat a gyereknek, akkor is ha pici és fel se tudja fogni milyen fontos a mai világban a pénz szerepe. Gyűjti, gyűjti, az övé, és egy nap lenyúlják. 😞 Sose felejtem el.

Ez számomra is elég furcsa.

Az én szüleim is kérték mikor munkám lett, hogy adjam haza a fizetésem egy részét a költségekre. Ami maradt pénzem abból még tudtam félretenni és magamra költeni. De! Mikor a - mostmár - férjemmel úgy döntöttünk, hogy jöhet esküvõ, ház, akkor azt az összeget amit hazaadtam megkaptuk, és még egy kis pluszt is. Tehát akkor sem vették el, csak eltették nekem.