60 éves apám semmit nem fogad el senkitől. Akármit kérek tőle, ordibál, a múltbeli sérelmeire tereli a szót (pl. nem segített soha senki neki-ez nem igaz, de ő szentül hiszi), aztán a vége az, hogy nem csinálja meg. Hogy tehetném jobbá a helyzetet?
Rég nem lakok otthon és jó messze élek a szüleimtől (550km). Általában havonta hazalátogatok kitakarítok, amit kérnek igyekszem megcsinálni, mivel más nincs nekik.
Nőként ugye nem vagyok ezermester, így például egy csöpögő csap, vagy egy leszakadt karnis, eldugult wc ügyében megkérem apámat, hogy csinálja meg, amit ő évek óta elódáz, így a ház is teljesen leamortizálódott. Persze vannak nagyobb gondok is (festés nem volt 15 éve, tönkrement járda, omladozó falak a szekrények mögött, feltört csempe). Többen szóltak már a háta mögött, hogy intézzem el én valahogy, de nem engedi azt se hogy szerelőt hívjak, ordibál, hogy nem engedi majd be, vagy utána tönkreteszi direkt. Sajnálja a pénzt is rá. Azt mondja mindig, hogy nekik jó így, és én ne szóljak bele az életükbe.
Nyilván felismertem, hogy jobb, hogy nem lakok már régen otthon, nem tudom meddig fajult volna a veszekedésünk. Én nekik akarok jobbat, félek, hogy egyszer nagyobb baj lesz. Anyám fél kiállni mellettem, úgy csinál mint aki nem hallja, amikor vitatkozunk, de sokszor ő kér, hogy próbáljam elintézni valahogy, pl. festést. Ő is sokszor inkább ráhagyja, már rá se hallgat.
Apám meg miután kiordibálta magát, sokszor nevetve elmegy tv-zni és a ház szalad tovább.. Közben meg lenne rá idő és pénz is, hogy lassan felújítsák a házat, de mégse.
Akármit javasoltam, sose jó apámnak. pl. adják el, vegyenek kisebbet, amit rendben tudnak tartani (nem járhatok 40 évesen is haza, takarítani nekik), költsék magukra a pénzt.
Persze ezek csak a több éve húzódó példák, a mindennapi dolgokon is lehetne vitatkozni, de inkább ráhagyom. Érzem rajta, hogy keresi a konfliktust, veszekedést, akkor érzi elemében magát, ha kiabálhat.
Nekem szerencsére van saját életem, messze tőlük, inkább kerülöm a konfliktust, teljesen más embernek ismernek, mint a szüleim.
Mit csinálhatnék ebben a helyzetben? Mondjak le róluk teljesen?
válasza:Nem vagyunk mi, az oldal látogatói sajnos szakértők ilyenben. De hátha valaki volt hasonló helyzetben és tud jót mondani.
Apáddal valami gond lehet, ezt lenne jó kideríteni, micsoda, ebben alighanem édesanyád lenne a legkompetensebb. Csak veled ilyen veszekedős, konfliktuskeresős, vagy másokkal is?
Lehet, apudnak régen pszichológusra lenne szüksége, és helyrehozná a dolgot. De lehet valami idegi eredetű betegség is. De csak találgatni tudok.
A lényeg, ki kéne deríteni, pontosabban mi apud problémája, hol van a gyökere, és azt hozni helyre, ez lenne a megoldás.
Anyud nem tud kihívni szerelőt?
Igazából mindig otthon van, ki sem mozdul, nem tudom őt elküldeni nyaralni, én is gondoltam már erre. Anyám fél tőle, nem fog kihívni senkit..
A legijesztőbb az, hogy barátok, rokonok is mondják neki szépen, jönnének segíteni is, de nem hallgat rájuk. Ők meg vagy nem mondják neki egy idő után, vagy ha erőltetik, akkor velük is ordibál, összevesznek. Még jó barátokkal is, akikre sokáig felnézett..
válasza:Ahogy írtam, apud problémájának a gyökerét lenne jó tudni a megoldáshoz. De ez nem tudom, mennyire a te feladatod kideríteni. Lehetett valami trauma az életében, azóta viselkedik így? vagy magányos, úgy érzi, nem fogadják el, stb.
Egyébként meg nem tehetsz sok mindent és szép tőled, hogy havonta eljársz segíteni.
Köszönöm a segítő válaszokat!
Természetesen próbáltam már elmagyarázni neki szépen is, de mindig eldurran az agya. Pedig 20 éve élnek egy nagy kertes házban úgy, ahogy megvették, semmi nem lett rajta felújítva, 2x volt festve, az ottmaradt/örökölt bútorokat se cserélték le, és nem is engedik.
Ha veszek nekik valami újat, akkor elrakják a régit is, nem engedik kidobni se (pl. mosógép, hűtők), tehát van jó nagy lomtárunk is, az se dobja fel éppen az udvart..
Nem tudom ki találhatná ki, hogy mi a baja, orvoshoz nem fog elmenni.
válasza: válasza:Ez valszeg vmilyen függő személyiségzavar lesz, apád remekül manipulál mkit, ti meg asszisztáltok hozzá. Mivel az enyémek is ilyenek és pontosan tudom, mit érzel; ez nettó igénytelenség, plusz makacsság, hogy de márpedig neki ne ossza senki az észt... nem fognak megváltozni kb soha, csak az életed és az energiáid eszik meg. Takarítani minimálisan miért nem tudnak? Mert nem is akarnak. Nálunk is ez van. Zavar? Nagyon. Tiszteletben tartották bmikor a munkám? Nem, mert akkor segítettek volna, vagy törekszenek rá, hogy legalább megtartsák.
Szép szép a tisztelet meg a hála, de a cselédje senkinek nem vagyok.
Javaslom neked is, hogy gondold át.
Költőnő,Te most hogy vagy a szuleiddel? Amúgy tényleg nálunk is ez van, hogy megcsinálom, aztán apám nem becsüli meg. Ha szólok hogy légyszi ne fogd már meg zsíros kézzel az üveget, akkor leorditja a fejek, hogy mit képzelek, ez az ő háza az lesz amit ő akar.
Mi a jó megoldás? Veszekedjek velük? Vagy ne menjek többet haza?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!