Miért nem hiszik el, hogy most már semmi bajom?

Kezdem az elejétől. Szüleim túlságosan féltenek és bár már sokszor megbeszéltem velük, hogy tudok magamra vigyázni, még mindig túlreagálnak mindent. Ez az egész ott kezdődött, hogy volt egy sérülésem foci miatt, meg lett műtve a lábam és már akkor is teljesen kiakadtak. Ekkor kezdődtek a veszekedések és emiatt nem szeretek semmit elmondani nekik. Nem tudok sportolni, a legtöbb barátommal így megszakadt a kapcsolatom, kb csak 1-2 ember van, akivel még beszélünk meg találkozunk. Persze engem hibáztattak, konkrétan azt mondták, hogy az én bénázásom miatt történt ez az egész. Ez tény, de azért ezt folyton hozzám vágni kicsit sértő..

2 hete elkaptam valami megfázást és tüdőgyulladádom is volt. Most pénteken leszek 18 éves és megbeszéltük egy haverommal, hogy odamegyek hozzá és nála fogjuk tartani. Erre szüleim kitalálták, hogy innen nem megyek sehova, még biztosan nem vagyok jól, tök felesleges elmennem. Kezdeném azzal, hogy a barátom Siófokon lakik, mi pedig Pesten és vonattal fogok menni, erre mondták, hogy túl drága, ne menjek. Először is, 16 éves korom óta járok diákmunkára, általában magamnak veszem meg a dolgaimat, ahogy ezt a jegyet is. Általában nem szórom a pénzt, ezt ők is nagyon jól tudják. Ráadásul ezzel a barátommal is nagyon ritkán tudok csak találkozni. Másodszor is, ezt már megbeszéltük. Harmadszor is, sokkal jobban vagyok, mint voltam. Már azt is felajánlottam, hogyha véletlenül olyan rosszul lennék, akkor hazamegyek, de nem, erre is az volt a válasz, hogy maradjak. Nos, a tervünkben az van, hogy jövőhét utáni hétvégén mennék haza, mivel lesz egy koncert, ráadásul már vagy 6 éve várok, hogy Magyarországra jöjjenek, és haverom megvette nekem a jegyet már régen. Szóval már csak azért sem mondhatom, hogy nem megyek. Negyedszer pedig ami a legfontosabb. Jön hozzánk (mármint a haveromhoz Siófokra) egy holland barátunk. Úgy volt, hogy mi megyünk hozzá, de miután utánaszámolgattunk rájöttünk, hogy perpill csórók vagyunk hozzá. Ráadásul biztos vagyok benne, hogy miután bejelentem, hogy hé megyek Hollandiába, anyáék biztosan letépnék a fejemet :D Őt még onnan ismerjük egyébként, hogy kilencedikben cserediákként érkezett hozzánk.

Minden lehető módon próbáltam meggyőzni őket, hogy nem vagyok már annyira rosszul, nem hiszik el. Elmondtam nekik a fent említett dolgokat is, akkot pedig megsértődtek és csak veszekszünk és veszekszünk.