Ez normális? Vagy én gondolom rosszul?

Itt gyakorlatilag 2 dolgot tehetsz. Vagy nyitsz felé, és nagyvonalakban elmondod, hogy épp kivel beszélgetsz, meg mondasz egy témát (akár hasraütésszerűen... Mert ez viszont nyilván rád tartozik, hogy pontosan miről beszélgettek, én se mondtam volna el a szüleimnek, mert azért ez olyan ciki, vagy nem is tudom, de ezt mindig úgy éreztem, hogy nem tartozik rá, főleg ha egy barátnőm ír valami bizalmasan nekem... Bár ők mindig is megbíztak bennem, meg amúgy is elég jó a kapcsolatunk, sokat beszélgettünk mindig). Ezzel kicsit megnyugtatod, hogy nem zárod őt ki az életedből teljesen. Ha ilyenkor nem vagy vele élből elutasító, akkor ő sem fog mindig ellenőrizgetni. De addig úgyis ezen fog kattogni, és macerálni fog téged, hogy vajon mit rejtegetsz, vagy titkolsz, amit nem lehet neki elmondanod. Szülőből van, aggódik érted. :) És talán így a ti kapcsolatotok is változik kicsit majd pozitív irányba, ha ő sem érzi majd azt, hogy kirekeszted, meg hogy nem tud rólad konkrétan semmit.

A másik út, hogy megmondod neki (higgadtan), hogy mivel eddig még semmi olyan nem történt, ami miatt csalódtak volna benned, ezért igazán lehetnének irányodban kicsit több bizalommal is. Elvégre 17 éves vagy, ennél azért lehetnének kicsit biztosabbak is benne, hogy nem rontották el a nevelésedet. :)

Ez a kérdés a bizalomról szól.

Ha úgy érzem, hogy jól neveltem a gyerekemet, akkor ebben is megbízom benne. Tehát nem kérdezek, de ha elmondja, meghallgatom.

Ha a szülő aggódik, hogy kivel chatel a gyereke, akkor általában beszélgethetnek arról, hogy mire ügyeljen, ha chatel (pl. ne adjon meg személyes elérhetőséget idegennek, tartsa szem előtt, hogy interneten bárki hazudhatja magát vele egykorú szende kislánynak).

Az, amit anyukád csinál, csak arra jó, hogy rontsa a szülő-gyerek viszonyt. Én biztos nem tennék ilyet.